|
Kezdőlap
|
|
Írta: Administrator
|
|
2012.01.20. |
A Dal című műsorban Magyarország legújabb és legjobb dalai versengenek az Eurovíziós Dalfesztiválon való részvétel jogáért. A Magyar Televízió és az MTVA pályázatára több mint kétszázan jelentkeztek, a zsűri egyik tagja Wolf Kati. Wolf Kati
– Életem egyik legnagyobb élményének tartom, azt hiszem, szakmai szempontból jobb dolog nem is történhetett volna velem a 2010-es televíziós tehetségkutató után. Nem is emlékszem rossz kritikára. A fesztivál óta mindenki azzal fogad: neki én voltam a legjobb, én győztem, és a What About My Dreams a kedvenc dala. Ez nagyon jó érzés. Nyilván éreztem némi csalódást a helyezést illetően, de a mai napig folyamatosan biztosít arról a közönség, hogy nem kell ezzel foglalkoznom. Szerintem is az a legfontosabb, hogy mi magyarok is minden évben ott legyünk, és megmutassuk, hogy le tudunk tenni az asztalra egy európai színvonalú produkciót. Bármikor újra elindulnék ezen a megmérettetésen, és ugyanígy végigcsinálnám az egészet.
– Mennyiben változtatta meg az életét ez a szereplés?
– Olyan újabb lökést adott a karrieremnek, és olyan lendületet nekem, amelyre nem számítottam. Mindenki mellettem állt, a közönség egy emberként drukkolt nekem, amire korábban még sosem volt példa. Úgy éreztem, hogy összefogtak értem, és így elindulni egy versenyen megható és felemelő érzés.
– Most átül a másik oldalra, az Eurovíziós Dalfesztivál idei jelöltjeit zsűrizi.
– Amikor kiderült, hogy az MTVA és az MTV Zrt. egy többfordulós show-műsorban keresi az új induló dalt, már nagyon reméltem, hogy ebben valamilyen úton-módon én is részt vehetek. Persze azt álmodni sem mertem volna, hogy a zsűri soraiban ülhetek. Most kiderült, hogy a szervezők hagyományt szeretnének teremteni abból, hogy aki képviseli az országot, az a következő évben zsűritag legyen. Őszintén remélem, hogy a tapasztalataimmal tudok segíteni mind a kiválasztásban, mind pedig a nyertes támogatásában.
– Mi a véleménye a pályaművekről?
– A közelmúltban zajlott az első előválogató, amikor végig-hallgattuk az összes beérkezett dalt. Több mint kétszáz jelentkező közül kellett kiválasztani azt a húszat, aki majd a televíziós műsorban is szerepel. A színes felhozatalban mindenféle stílusból kaptunk pályaműveket. Azt hiszem, úgy foglalhatnám össze: könnyű volt sokat kiválasztani, de nehéz volt mindössze húsz számot kiemelni a számtalan színvonalas produkció közül.
– Ön mellett kik lesznek még a zsűritagok?
– Rakonczai Viktor zeneszerző, aki már több dalt szerzett nekem, többek közt az eurovíziós versenydalomat, valamint Rákay Philip és Csiszár Jenő ülnek mellettem a zsűri asztalánál.
– Az Eurovíziós Dalfesztiválon magát a dalt kell értékelni. Mennyiben lehet elvonatkoztatni az előadó személyétől a zsűrizés során?
– Nyilvánvaló, hogy egy dal akkor él, ha valaki elénekli. Az előadó személye tudja erősíteni és gyengíteni magát a szerzeményt. Érdekes dolog ez, hiszen az emberek összekötik a dalt az előadóval, ezért az a szerencsés, ha egy jó számhoz a megfelelő előadó társul. Éppen ezért olyan nehéz a döntés egy-egy produkció esetében. Hiszen a dal mellett az előadó hangi adottságaival, kisugárzásával, színpadi megjelenésével válik teljessé az előadás.
– Van kedvence az Eurovíziós Dalfesztivál történetéből 1974-től mostanáig?
– Nagyon szerettem a magyar
versenydalokat, Friderika dalát, a Kinek mondjam el vétkeimet címűt, amellyel 1994-ben Dublinban negyedik lett, pedig egyszerűen imádtam. Különleges szám, amelyben minden összejött, aminek kellett. Kilógott a sok csinnadrattás produkció közül, egyszerű volt és gyönyörű, azonnal megnyerte a közönséget. Jó lenne ezúttal is hasonlóan meggyőző dalt találni, és hallva a beérkezett pályaműveket, erre megvan az esély.
Leirer Tímea
szombat, m1 20.15 |
|
|
Írta: Administrator
|
|
2012.01.16. |
„Az apám tévéellenes volt, mert úgy érezte, fontosabb számunkra, hogy könyveket olvassunk, és kint legyünk a szabadban. A foglalkozásom ellenére én ugyanígy nevelem a gyerekeimet.” Matthew Fox
A Wind River középiskola elvégzése után először Massachusettsbe, majd a New York-i Columbia Egyetemre járt, ahol közgazdaságtant hallgatott. „Oliver Stone Tőzsdecápák című filmje akkoriban jött ki, és a család philadelphiai ágának jó pár tagja is a pénzügyi szektorban dolgozott. Úgyhogy azt gondoltam, ez jó lesz nekem is, elhelyezkedem a Wall Streeten, és milliárdos leszek.” De amikor rájött, hogy ezentúl pontosan úgy kellene kinéznie és viselkednie, mint a többi banki alkalmazottnak, hátat fordított az üzlet világának.
Még az egyetemen ismerte meg későbbi feleségét, Margherita Ronchit, akivel – a filmsztárok többségétől eltérően – a mai napig együtt él. Nyaranta egy étteremben dolgozott, amikor Margheritát megismerte. „Éppen az étterem bár részében dolgoztam a placcon. A Moon bárja nagyon elegáns, és elég félhomályos volt. Hihetetlen, de a mai napig pontosan emlékszem, milyen ruha volt Margheritán, és milyen frizurát viselt, amikor besétált. Abban a pillanatban tudtam, hogy ő az igazi. Persze először szóba se akart állni velem. De végül sikerült meggyőznöm. A lassú víz partot mos technikát vetettem be.” Fox és Ronchi 1992-ben házasodott össze. Két gyerekük született, Kyle Allison 1998-ban, és Byron Francis 2001-ben.
Miután hátat fordított a pénzvilágnak, modellkedéssel keresett némi zsebpénzt. Később beiratkozott az Atlantic Színházi Társulat iskolájába. Eleinte kisebb szerepeket játszott különböző tévéműsorokban, majd huszonnyolc éves korában megkapta az Ötösfogat című sorozat egyik főszerepét, amelyet hat éven át játszott. Időközben leszerződött az Open Fist Színház társulatához, így alkalma nyílt a színpadon is kipróbálni magát. Több klasszikus darabbal is nagy sikerrel birkózott meg, eljátszotta többek közt Shakespeare Macbethjének címszerepét is. De az igazi áttörést az hozta meg, mikor 2004-ben ő lett az ABC új sorozatának, a Lostnak az egyik főszereplője. A sorozatbeli dr. Jack Shephard kelletlenül ugyan, de vezetőjévé válik a távoli szigeten rekedt kis csoportnak. Első látásra konvencionális hősnek tűnik, de később, több merénylet és globális összeesküvés, valamint időutazás közepette kiderül, hogy a karaktere jóval összetettebb annál, mint amilyennek kezdetben tűnt. A Lost nagyon jól fizetett, hatalmas népszerűségnek örvendett szerte a világon, és a kritika is dicsérte. A sorozat hat évadja alatt számtalan díjat nyert, közte tizenegy Emmyt.
A Lost 2010-ben befejeződött, és Matthew azt mondja, soha többé nem akar tévésorozatban szerepelni. „Hogy az év nyolc hónapjában egy stúdió mondja meg nekem, mikor ugorjak, és milyen magasra, ráadásul mindezt hat éven keresztül – ez nem az a fajta elkötelezettség, amibe még egyszer belevágnék.” Színházi munkákat viszont szívesen vállal, 2011 februárjában például Neil LaBute Az erdő sötét mélyén című darabjában mutatkozott be Londonban. Legutóbbi filmszerepét pedig a részben nálunk forgatott World War Z-ben kapta, melyben filmbéli partnere Brad Pitt.
További terveiről annyit tudni, hogy bár ő és családja szerényen él, utazni imádnak. „Elképzelhető, hogy miután a gyerekek főiskolára mennek, veszünk majd egy ingatlant Margherita szülőhazájában, Olaszországban, és az év felét mindig ott töltjük. Azt imádnám.”
Márton Eszter |
|
|
|
|
|