|
Kezdőlap
|
|
A címlapon: Kristanna Loken |
|
Írta: Administrator
|
|
2010.08.30. |
„Művészként az a feladatom, hogy filmről filmre megújuljak, minden egyes alakításommal valami váratlant és szokatlant bányásszak elő magamból. Nagy kaland felszínre hozni azt, ami még nekem is meglepetés.”  Kristanna Loken
Televíziós alkotásokkal startolt, jött többek között a Pensacola – A név kötelez, a Mortal Kombat: Conquest, majd egy nagyjátékfilm is, egy légi katasztrófa formájában, a Pánikjárat.
Egészen 2003-ig kellett várnia, hogy róla beszéljen a filmvilág. Ekkor robbant a Terminátor 3.: A gépek lázadása, Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben. Kristanna a szerep kedvéért pantomimórákat vett, hogy minél hitelesebben formálhassa meg gesztusokkal és arckifejezéssel T-X robotfiguráját.
„Rengeteget edzettem erre a mozira, és azt képzeltem, hogy a pantomimóra nem más, mint hab a tortán. De a felkészülés során rájöttem, hogy micsoda összetett testkontrollt igényel az, hogy gesztusokkal és mozgással fejezd ki, amit érzel. Ezoterikus és bizarr élmény. Olyan egyszerű a szavak mögé bújni. De amikor nem szólalhatsz meg, akkor a legapróbb gesztus is üzenetet hordoz.”
A színésznő hét évvel ezelőtti szerencséje azóta nem ismétlődött meg. Szerepet kapott Uli Edel rendezőtől A gyűrű átka című produkcióban, Ragályi Elemérrel a kamera mögött. A Blood-Rayne – Az igazság árnyékában című műben pedig Michael Madsen, Ben Kingsley, Geraldine Chaplin, Billy Zane és Meat Loaf is tagja volt a népes szereplőgárdának. Ebben a moziban egy félig vámpír, félig ember karaktert formált, Kristanna interpretációjában: „egy dr. Jekyll és Mr. Hyde-figurát”.
„Rayne a két világ között rekedt. Én magam soha nem tartoztam egyetlen csoporthoz sem. Soha nem éreztem, hogy bármelyik valláshoz, néphez vagy országhoz kötődnék. Inkább mindig azt, hogy két világ között, valahol útközben vagyok. Ezért voltam képes megérteni azt, amit Rayne átélt.”
A nagyjátékfilmes rendezők olyan produkciókat tartogattak számára, mint A király nevében, amelyben Jason Statham, Ray Liotta és Burt Reynolds partnere volt, 2009-ben pedig Darfurra koncentrált, Uwe Boll német rendező szárnyai alatt.
Számos televíziós sorozathoz egyetlen epizódra szerződött: Esküdt ellenségek, Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai, Star Trek: Voyager, Sliders. Több lehetőséget kapott a Pacific Blue és az L című sorozatban.
A Painkiller Jane című sci-fi folyam csupa titok, csupa talány, s a siker érdekében bevetették a genetikai manipulációt és egy titkos kormányügynökséget is. Loken producerként is jegyzi a filmet.
A New York International Independent Film & Video Festival ítészei kétszer is díjra érdemesnek találták. 2004-ben a Worn Like a Tattoo című rövidfilmért, négy évvel később pedig a Lime Salted Love című produkcióért. Utóbbit így jellemezte: „Különös hangulatú mozi, A sötétség útja – Mulholland Drive és a 21 gramm keresztezése. Avantgárd, sötét és provokatív. Ez a film különösen közel áll a szívemhez, szerelmi háromszöggel és gyerekkori traumával, amely egy szürreális, gerillaforgatás során született.”
Loken arra törekszik, hogy az akcióhős szerepkör után drámai színésznőként is észrevegyék.
„Azokat a figurákat keresem, amelyek nem éppen tökéletesek. Akiknek sötét folt vagy valami titok rejtőzik a múltjában. Szerettem Paige karakterét az L című filmben, az anyát, aki bátran és szabadon gondolkodik a saját szexualitásáról. Miközben a munka során felfedezem a szerepet, közben mindig újra és újra fölfedezem saját magamat is.”
Csikós Virág
|
|
|
|
