|
Kezdőlap
|
|
Vágó Bernadett, Szabó P. Szilveszter |
|
Írta: Administrator
|
|
2013.05.19. |
A Maradj talpon! május 10-i különkiadása a gyereknap közeledtével a legfiatalabbakhoz szólt. Két versenyzővel, a Budapesti Operettszínházban látható A Szépség és a Szörnyeteg főszerepeit alakító Vágó Bernadettel és Szabó P. Szilveszterrel beszélgettünk. Vágó Bernadett, Szabó P. Szilveszter
Vágó Bernadett: Ó, hogyne! A műsorvezető, Gundel Takács Gábor nagyon kedves, művelt ember, ezért kifejezetten szeretem a műsorait. A Maradj talpon! színvonalas, jó, ráadásul tanulni is lehet belőle. Pillanatnyilag viszont gőzerővel próbáljuk a Ghost című új darabunkat, ezért sajnos most nem sok adást látok.
Szabó P. Szilveszter: Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik Egri János vetélkedőin nőtt föl, így minden hízelgés nélkül mondhatom: nagyon szeretem Gundel Takácsot és ezt az értelmes, humoros kvízműsort is.
– Kit alakítottak ebben a játékban?
V. B.: A Szépség és a Szörnyetegből Belle, a szépség voltam – természetesen abroncsos, gyönyörű ruhában. Reméltem, ha netán lepottyanok, a ruhám megvéd majd az ütéstől.
Sz. P. Sz.: „Átváltozott állapotban” lehettem jelen, hercegként, aki az eredeti előadás utolsó öt percében válik csak herceggé, addig Szörnyetegként látható.
– Szeretik a mesét?
V. B.: Van egy öcsém, neki rengeteget meséltem, most pedig mesét szinkronizálok. Boldog vagyok, hogy ezek a hozzám közel álló szerepek megtaláltak, mert kislányként is kedvenceim voltak a Disney-hercegnők. A színpadon is, például A Szépség és a Szörnyetegben varázslatos dolog mesét játszani.
Sz. P. Sz.: Minden előadást meseként fogok fel, amelynek az egyik legfontosabb feladata, hogy kiadhassunk magunkból örömöt, bánatot. De nagyon nem mindegy, ki és hogyan mesél. Nagyon szerettem például Molnár Piroskával játszani, aki zseniális mesélő. A mesék lényegéhez tartozik az is, hogy ugyanaz a mese is mindig kicsit másképp elevenedik meg, picit más arcát mutatja.
– Milyen a gyerekközönség előtt játszani?
V. B.: Szeretek gyerekek előtt játszani, mert igazán őszinték. Ha sikerül elvarázsolni őket, azt megérezni, és nagyon inspiráló, de sosem fognak udvariasságból tapsolni. Épp ezért sokkal nehezebb is nekik játszani, mert többet kell improvizálni, jobban oda kell tennünk magunkat.
Sz. P. Sz.: A Szépség és a Szörnyeteg nyolc éve megy telt házzal, nagy, álló tapsokkal a végén. De a gyerekeknek nem lehet hazudni: vagy jól csinálod, vagy sehogy. Azonnal hangot adnak annak, ha valami nem tetszik nekik, így akarva-akaratlanul interaktívvá válik a produkció. Ha jobban tudják a mesét, akár ki is javítanak.
– A színészet valahol mindig játék is. Fiatalon tartja a lelket ez a munka?
V. B.: Természetesen a játék olajozza és fiatalon tartja a lelket, akár konzervál is, ha más bőrébe bújva nagy érzéseket élhetek meg. Ugyanakkor nagyon igénybe is vesz, szélsőséges érzelmeket élünk meg a színpadon. Ezek nincsenek meg az összes ember életében, az enyémben sem, de a színpadon megélem mindezeket, és ez lelkileg sokat kivehet a színészből, akár ki is éghet valaki, ha nem vigyáz.
Sz. P. Sz.: A színpad abszolút fiatalon tart. Volt alkalmam nagy színészekkel együtt játszani: Bessenyei például meg tudott maradni belül igazi csibésznek és gyereknek. Így, ezzel a játékossággal remek próbálni és játszani!
– A szüleinek a gyerek felnőttként is gyermek marad. Május utolsó vasárnapján megcsörren még a telefonjuk?
V. B.: Nagyon jó, hogyha az ember felnő, az édesapjának, édesanyjának akkor is a pici kislánya marad. Bizony, megcsörren a telefon, ha épp nem tudunk találkozni, de ha igen, még csokit is kapok.
Sz. P. Sz.: Megcsörren nálam is. Hál’ istennek, édesanyám és édesapám is él, csak nagyon messze. Ahogy én is mindig jelentkezem május első vasárnapján, úgy ők is keresnek az utolsón. Kicsit megmaradhattam gyereknek, noha ők már inkább az unokákra koncentrálnak.
M. Zs. |
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.05.13. |
Saját magát illette a címben idézett kifejezéssel A Dal című eurovíziós nemzeti előválogató magyar nyertese, ByeAlex. A versek és a filozófia szerelmesét, a szokatlan őszinteségű „antisztárt” a csillogó malmői színpadon láthatjuk viszont.  ByeAlex
– Nem okozott. A menedzsmentem nevezte be a dalomat az M1-en futó dalválasztó versenyre. Eleinte tiltakoztam, de sikerült meggyőzniük, hogy ez jó lehetőség arra, hogy megmutassam magam. A médiának megadtam a lehetőséget, hogy döntsön rólam. Teszteltem. Hála istennek az emberek döntöttek, és nem a média. Amikor azt írom, hogy a „média jobbággyá” tesz, egyébként is tudjuk, mire gondolok. Milyen mentalitásra, milyen műsorokra, vagy emberekre, akik mögötte vannak. Ez a része, szerintem, fájdalmas.
– Mostantól – legalábbis Malmö hullámveréseinek elcsitultáig – sokan figyelnek önre. A szavainak, a gondolatainak hatása lehet. Hogyan szeretne sáfárkodni ezzel?
– Az, hogy ki a barátnőm, hol lakom, hova járok enni és a hasonló bulvárinformációk nem tesznek hozzá semmit a produkciómhoz, ezeket szükségtelen megosztanom, és nem is hiszem, hogy az embereket csak a szokásos bulvárhírek érdekelnék. Sokkal inkább szeretnék megosztani gondolatokat – na meg embereket. Szeretnék adni és kapni. Más útvonal nem is érdekel.
– A dalai, a versinterpretációi érzékenységről tanúskodnak. A fagyosnak tetsző felszín alatt erős érzelmek kavarognak. Mi készteti arra, hogy kiénekelje magából ezeket?
– Pont az, hogy nem szeretném, hogy a felszín alatt maradjanak. Lehet, beleőrülnék.
– Könyvet is ír.
– Évekkel ezelőtt elkezdtem egy könyvet írni. Nem nagyon haladok vele, mert mindig kitörlöm és újraírom, aztán megint kitörlöm. Azok a kedvenc műveim, amelyekben úgy érzem, hogy minden mondat tökéletesen a helyén van, nem lehetne helyette jobbat írni. Gabriel García Márquez Száz év magánya ilyen, leíró részei hibátlanok. Nem akarok márquezi magasságokat megcélozni a könyvemmel, de úgy érzem tudok a mostani írásaimnál jobbat is alkotni, ezért a lassú tempó.
– És mióta szerez dalokat?
– Kiskoromban írtam már dalokat, nemrég találtam is egyet. Nagyon rossz volt. Egy kaszinóról szólt, ahol sok pénzt fogok nyerni. Égtem magam előtt, mikor elolvastam.
– Hogyan születik egy dal?
– Belső tudatból, érzésből írom a dalaimat, nem zenei tudásból. Emiatt könnyen is hibázom, és ezek utólag tisztán látszanak. Ez az oka annak is, hogy a színpadon nem játszom hangszeren. Kicsit cikinek érzem ezt a stúdióban, mert hiába van meg a fejemben, hogy mit szeretnék, néha nehéz ezt a többiek felé kommunikálni.
– Szeretne változtatni a világon, vagy megelégszik a diagnózisok felállításával?
– Szeretnék, de kevés vagyok én ahhoz. Inkább diagnosztizálok, és ha lehet, elindítok valamit. Lehet, ahhoz is kevés vagyok?
– Szereti még a Kedvesem című dalt? Nem idegenedett el tőle?
– Kicsit elidegenedtem, hiszen mostanság sokszor kellett elénekelnem, pont nem úgy és nem akkor, amikor éreztem vagy akartam. Tömegtermék lett belőle: nem mindenki érzi, de mindenki tudja. Most kicsit rosszban vagyok a dalommal, de nagyon sokat jelent nekem.
– A színpadon ugyanazt az animációt láthatjuk majd, mint A Dalban? Ki rajzolta a figurákat?
– A külföldön élő egyetlen húgom készítette, ő egy kis „rajzos arc”. Amióta elkezdtem ezt a projektet, ő rajzol nekem borítókat, hangulatképeket a zenékhez. A malmői vetítés meg majd ott kiderül, abba sajnos nincs beleszólásunk.
– A hazáját fogja képviselni, a nemzetet, aki anyanyelvén ízlelgetheti Ady verseit. Mit érez ezzel kapcsolatban?
– Mármint Adyval, vagy a nemzettel? Mindkettő elválaszthatatlan megalapozója a személyiségemnek, egészen a halálomig.
M. Zs
kedd, csütörtök, szombat, M1 21.00
Eurovíziós Dalfesztivál 2013 |
|
|
|
|
|