|
Kezdőlap
|
|
Írta: Administrator
|
|
2012.01.29. |
Új szórakoztató műsorral tér vissza a köztévé képernyőjére Fábry Sándor. A show kéthetente jelentkezik, az első adást február 2-án láthatják a nézők az m1 műsorán. Fábry Sándort a változó körülményekről és a változatlan célokról kérdeztük. Fábry Sándor
– A műsorról, a közönségről és a csatornáról is csak jó emlékeim vannak. Sajnos az akkori Magyar Televízió nem tudta tovább finanszírozni a műsort, ezért el kellett jönnünk. De szívesen gondolok vissza a kezdetekre.
– Miben lesz más a mostani show, mint a korábbiak?
– Mindent nem szeretnék elárulni, hiszen kell, hogy hozzon valami meglepetést a műsor. A lényeg nem változik, csak az arányok tolódnak el. Ez annyit jelent, hogy az első, nagyképűen monológnak nevezett rész egy kicsit fésületlenebb lesz, és jelentősebb szerepet kap benne a közönséggel való interakció. A műsor első felében is megjelenik majd egy-egy vendég, a legtöbb esetben hétköznapi emberek, akikhez valamilyen aktualitás köthető. Ami a második részt illeti, ott is próbálunk majd minél több civil vendéget bevonni a műsorba, és szeretném, ha eddig nem szerepeltetett kulturális tartalmak is megjelennének. Szívesen beszélgetek írókkal, komolyzenészekkel, és továbbra is szeretném bemutatni a nézőknek sikeres emberek pozitív példáit. Erőt adhat, ha valaki mosolyogva meséli, hogy feltalált valami érdekes és hasznos dolgot, megmászta a Mount Everestet, vagy áthajózta az Atlanti-óceánt.
– A díszlet változik?
– Teljesen más lesz, mint korábban. Egy méltóságában megöregedett pesti bérház homlokzata a díszlet, ami szépen megvilágítva elegáns, de egyben emberközeli környezetet teremt majd a műsornak.
– A készítő stáb összetétele mennyiben módosul?
– A humorbrigád, a gegcsapat marad a régi: Aranyosi Péter, Tóth Tibor és Kövesdi Miklós Gábor szinte már a kezdetektől velem dolgozik. Hozzájuk csatlakozott később Kenderessy Attila, Ürmös Zsolt, valamint Nagy Gábor barátom. Szőke András és Badár Sándor pedig a közönség megmozgatásában segít állandó szereplőként.
– 1989-től a Magyar Rádióban, a Rádiókabaréban, majd pedig később a Hócipő című lapnál dolgozott. Egyszer azt nyilatkozta, ezek voltak élete legjobb évei.
– Minden szempontból nagyon jó évek voltak. Egyrészt megvalósult egy álom: Magyarország független állam lett, ettől minden kreatív ember szabadabbnak érezhette magát. Ráadásul a kilencvenes évek eleje egy viszonylag acsarkodástól mentes, jó korszaka volt Magyarországnak, motivált, hogy ennek az időszaknak aktív részese lehettem. Sok minden történt velem a kilencvenes évek elején, sok új dologba belevághattam. A filmgyárból, ahol több mint egy évtizeden át dramaturgként dolgoztam, távoznom kellett, de akkorra már írogattam a Hócipőnek, és rendszeresen szerepeltem a Rádiókabaréban. Ezek nagyon jó és termékeny évek voltak, nem is beszélve arról, hogy egy férfi életében a negyvenes évei jelentik a legjobb korszakot, amikor már pontosan tudja, mit akar, ismeri a hibáit, erősségeit és megvalósíthatja az álmait.
– Hogy érzi, azóta változott az a Fábry Sándor, akit a képernyőn, a színpadon láthatunk?
– Ha valaki az első tévéshow-kat ma megnézi, biztosan jót kuncog. Senki sem születik showmannek, ebbe is bele kellett tanulni. Nagyon remélem, hogy nem változtam sokat az előbb említett kilencvenes évek óta. Megvan még néhány kazettám, ami még a Merlin Színházban a „Pincér, aki hozzászól” című estemen készült. Soha nem szárnyaltam olyan szabadon, mint akkor és ott. A sokszor négy-öt órásra is elhúzódó előadásnak törzsközönsége volt, amely az új ötletek mellett estéről estére elvárta a megszokott fordulatokat is, ezért lehetőség nyílott arra, hogy mind a poénok, mind az előadásmód tökéletesre csiszolódjék. Úgy funkcionált ez az előadás, mint a háló a cirkuszi légtornász alatt. Nagyon sok történetet ott próbáltam ki, és amikor már jól működött, akkor adtam elő a Rádiókabaréban, majd a televízióban. A legpozitívabb és legtermékenyebb időszaka volt ez az életemnek, ezért nagyon remélem, hogy nem változtam sokat.
Leirer Tímea
csütörtök, m1 21.00 Fábry |
|
|
Írta: Administrator
|
|
2012.01.20. |
A Dal című műsorban Magyarország legújabb és legjobb dalai versengenek az Eurovíziós Dalfesztiválon való részvétel jogáért. A Magyar Televízió és az MTVA pályázatára több mint kétszázan jelentkeztek, a zsűri egyik tagja Wolf Kati. Wolf Kati
– Életem egyik legnagyobb élményének tartom, azt hiszem, szakmai szempontból jobb dolog nem is történhetett volna velem a 2010-es televíziós tehetségkutató után. Nem is emlékszem rossz kritikára. A fesztivál óta mindenki azzal fogad: neki én voltam a legjobb, én győztem, és a What About My Dreams a kedvenc dala. Ez nagyon jó érzés. Nyilván éreztem némi csalódást a helyezést illetően, de a mai napig folyamatosan biztosít arról a közönség, hogy nem kell ezzel foglalkoznom. Szerintem is az a legfontosabb, hogy mi magyarok is minden évben ott legyünk, és megmutassuk, hogy le tudunk tenni az asztalra egy európai színvonalú produkciót. Bármikor újra elindulnék ezen a megmérettetésen, és ugyanígy végigcsinálnám az egészet.
– Mennyiben változtatta meg az életét ez a szereplés?
– Olyan újabb lökést adott a karrieremnek, és olyan lendületet nekem, amelyre nem számítottam. Mindenki mellettem állt, a közönség egy emberként drukkolt nekem, amire korábban még sosem volt példa. Úgy éreztem, hogy összefogtak értem, és így elindulni egy versenyen megható és felemelő érzés.
– Most átül a másik oldalra, az Eurovíziós Dalfesztivál idei jelöltjeit zsűrizi.
– Amikor kiderült, hogy az MTVA és az MTV Zrt. egy többfordulós show-műsorban keresi az új induló dalt, már nagyon reméltem, hogy ebben valamilyen úton-módon én is részt vehetek. Persze azt álmodni sem mertem volna, hogy a zsűri soraiban ülhetek. Most kiderült, hogy a szervezők hagyományt szeretnének teremteni abból, hogy aki képviseli az országot, az a következő évben zsűritag legyen. Őszintén remélem, hogy a tapasztalataimmal tudok segíteni mind a kiválasztásban, mind pedig a nyertes támogatásában.
– Mi a véleménye a pályaművekről?
– A közelmúltban zajlott az első előválogató, amikor végig-hallgattuk az összes beérkezett dalt. Több mint kétszáz jelentkező közül kellett kiválasztani azt a húszat, aki majd a televíziós műsorban is szerepel. A színes felhozatalban mindenféle stílusból kaptunk pályaműveket. Azt hiszem, úgy foglalhatnám össze: könnyű volt sokat kiválasztani, de nehéz volt mindössze húsz számot kiemelni a számtalan színvonalas produkció közül.
– Ön mellett kik lesznek még a zsűritagok?
– Rakonczai Viktor zeneszerző, aki már több dalt szerzett nekem, többek közt az eurovíziós versenydalomat, valamint Rákay Philip és Csiszár Jenő ülnek mellettem a zsűri asztalánál.
– Az Eurovíziós Dalfesztiválon magát a dalt kell értékelni. Mennyiben lehet elvonatkoztatni az előadó személyétől a zsűrizés során?
– Nyilvánvaló, hogy egy dal akkor él, ha valaki elénekli. Az előadó személye tudja erősíteni és gyengíteni magát a szerzeményt. Érdekes dolog ez, hiszen az emberek összekötik a dalt az előadóval, ezért az a szerencsés, ha egy jó számhoz a megfelelő előadó társul. Éppen ezért olyan nehéz a döntés egy-egy produkció esetében. Hiszen a dal mellett az előadó hangi adottságaival, kisugárzásával, színpadi megjelenésével válik teljessé az előadás.
– Van kedvence az Eurovíziós Dalfesztivál történetéből 1974-től mostanáig?
– Nagyon szerettem a magyar
versenydalokat, Friderika dalát, a Kinek mondjam el vétkeimet címűt, amellyel 1994-ben Dublinban negyedik lett, pedig egyszerűen imádtam. Különleges szám, amelyben minden összejött, aminek kellett. Kilógott a sok csinnadrattás produkció közül, egyszerű volt és gyönyörű, azonnal megnyerte a közönséget. Jó lenne ezúttal is hasonlóan meggyőző dalt találni, és hallva a beérkezett pályaműveket, erre megvan az esély.
Leirer Tímea
szombat, m1 20.15 |
|
|
|
|
|