Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
Novák Péter Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.28.

Népi kultúránk kincsei elevenednek meg a Duna Televízión fiatal énekesek, néptáncosok és népzenészek közvetítésével a Fölszállott a páva tehetségkutató vetélkedőben. A műsor egyik házigazdájával, Novák Péterrel beszélgettünk.

Novák Péter
Novák Péter
-Közel 300 produkcióval, mintegy 1500 fiatal nevezett a 2014-es Pávára. Hányan foglalkoznak rendszeresen népi kultúrával, járnak táncházba vagy zenélnek, énekelnek?
-A Páva statisztikája a jéghegy minőségi csúcsa. A néptánccal, népzenével foglalkozó mikroközösség, csak az ország határain belül milliós nagyságrendű. Az említett szám önmagáért beszél, csakúgy, mint a mögöttes szellemi tartalom, hiszen „emberségről példát, vitézségről formát” tanul az, ki a Kárpát-medence soknemzetiségű kultúrájának megismerésére adja fejét! Tolerancia, fenntarthatóság, innováció; modern életünk vágyott értékei a maguk természetességében tapasztalhatóak, e sűrű szövésű gyökérzet elágazásai mentén.
-Hol művelik elsősorban ezt a műfajt: falun, eredeti „szülőhelyén” vagy városban, szervezett körülmények között?
-Fájó veszteség a paraszti kultúra több száz éves korróziója, miközben a változással járó „procedúra” hozománya, hogy részletező a kutatás, a rendszerezés, a szakmai érdekképviseletek hálózata. Érzékletes példája a kölcsönhatásoknak, hogy napjainkban városi fiatalok járják a falvakat azzal a szándékkal, hogy a kisiskolásoknak visszatanítsák az elveszett tradíciót.
-Melyik a legnépszerűbb kategória?
-Elképzelésem sincs a nézői szokásokról, de véleményem szerint a táncegyüttesek produkciói verhetetlenek a planéta bármely pontján.
-Ön színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető, rendező, kreatív igazgató – mennyire hatja át ezt a szerteágazó tevékenységet a népi kultúrából örökül kapott értékrendszer?
-Miután vállalkozásunk, a Kultúrpart Csoport a Fonó Budai Zeneház stratégiai partnere, napi szinten érint. Persze ez sem véletlen, gyerekkori táncos barátaimmal alapítottuk szervezetünket, az akkoriban belénk ivódott értékrendre építve szinte mindent. A mai napig ez a tőke prosperálásunk valódi kulcsa. Mindemellett előadói, szerzői munkáim kapcsán is, ha csak a nyáron ismét színpadra állított Dózsa táncjátékot említem, „tiszta forrásra” járok inspirációért.
-Milyennek látja a műfaj fiatalok közötti megbecsültségét? Ebben mekkora a Fölszállott a páva szerepe?
-Hiánypótló, a szó legszorosabb, de közhelyes értelmében is. Gyakorlatilag az egyetlen széles körű fórum a médiában, miközben a téma az utcán hever; ország-világ tátott szájjal csodálja a képernyőre kerülő fiatalokat – már ha ránk találnak! Remélem, hogy a műsor internetes felületeinek bővülése lehetővé teszi a fiatalabb generációk elérést is! A tapasztalat mondatja velem: ha egyszer megérint a műfaj sodrása, kisvártatva elragad az ár!
-Beletanulhat-e hitelesen egy városi fiatal a népzenébe, néptáncba?
-Értelmezésemben a hitelesség lelki tartalom, nem topográfia kérdése. Természetesen a népművészetnek is megvannak a maga szakmai, térspecifikus elemei, de akár autodidakta módon, akár intézményesített formában is remekül elsajátítha­tóak. Többek között a Zeneakadémia népzene tanszékén.
-Megforgatta már műsorvezető­társát, Herczku Ágit, aki nemcsak kiváló énekesnő, hanem táncosként is remek?
-Mi több, táncosként kezdte! Ezért a Honvéd Táncszínház történetének kilencvenes éveiből van mit közösen felelevenítenünk.
-Mivel biztatná az induló fiatalokat, hogyan mutassák meg magukat a műsor színpadán, mire figyeljenek?
-Általában én tanulok tőlük. Olyan természetességgel kezelik a természetellenes közeget, hogy saját külsőségeim is könnyedén értelmetlen magamutogatássá válhatnak. Megint a hitelességnél tartunk!  
-A becslések szerint háromszázezer magyar népdal létezik. Van közülük kedvence, amelyet sokat dúdolgat magában?
-És még egyszer ennyi a táncmotívumok száma, ezért aztán nem is lehet kedvencem. Lassan negyvennégy éve kapkodom a fejem, hogy már megint mit fedezhettem fel, e kimeríthetetlennek tűnő univerzumban.
M. Zs.
szombat, Duna 18.35

Frissítve ( 2014.02.28. )
 
Szente Vajk Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.23.
Nem kell már sokáig várni a Magyarország, szeretlek! nézőinek, ugyanis a szórakoztató műveltségi vetélkedő hamarosan ismét látható az M1 műsorán. A műsor házigazdájával, Szente Vajkkal beszélgettünk.
Szente Vajk
Szente Vajk
-Mennyi ideig volt szabadságon a Magyarország, szeretlek?
-December végén álltunk le, majdnem két hónapra, egy kicsit át is adva ezzel a helyet az Eurovíziónak, az elmúlt hétvégék legfontosabb műsorának. De a tavasz első hírnökeiként visszatérünk!
-Hiányzott?
-Természetesen, szeretem nagyon, de talán még jobb is így, egy kis egészséges hiányérzet után, feltöltődve visszatérni.
-Önnek melyik a játék legkedvesebb, legszórakoztatóbb része?
-A kedvencem a bombarobbantós kör! Ez az a pillanat, amikor igazán éles helyzetben láthatjuk a játékosainkat. Egyszer Halász Judit kezében ketyegett, füstölgött a robbanó szerkezet, miközben egy kevéssé ismert Kosztolányi-idézetet kellett megfejtenie. Elképesztő higgadtsággal adta meg a helyes választ, jó volt látni az intellektusát, talpraesettségét. Ezeket a képeket őrizgetem magamban.
-A sokat szereplő, ismert játékosok mennyire izgulnak a felvétel előtt?
-A játék kezdetekor mindannyian azt érzik, hogy semmit sem tudnak, és úgy gondolják: egy ország előtt fognak leégni. Aztán, a játék végére már azt kérdezik, hogy mikor jöhetnek legközelebb. Addigra teljesen megfeledkeznek kezdeti aggodalmaikról, hiszen kiderül, hogy ez tényleg csak egy nagyon jó játék, ahol nem az a cél, hogy bárki kellemetlen helyzetbe kerüljön.
-Pártatlanul vehet részt Ja­kup­csek Gabriella és Csiszár Jenő csipkelődéseiben. Szokta provokálni a csapatkapitányokat?
-Jenőt még a műsoron kívül is! Gabi iránt pedig tiszteletet érzek, amit Jenő természetesen nehezményez, mondván, elfogult vagyok. De Gabi hölgy, ráadásul van egy közös szokásunk: nagyon jókat sushizunk felvételek előtt.
-Szeret játszani?
-Igen, játékos családban nőttem föl, ha Békéscsabára hazamegyek, a mai napig is rendszeresen játszunk. A mostani karácsonyi, újévi ottlét is ezzel telt.
-Említette, hogy békéscsabai a családja. Az év végi adásokban hangsúlyosan szerepelt a város neve.
-A történet röviden annyi, hogy egyszer Jenőnek el kellett volna helyeznie a vaktérképen Békéscsabát, de nem tudta pontosan, hol van. Ezzel aztán jól lehetett őt heccelni, és következő vasárnap újra megkérdeztem őt, hogy merre található Békéscsaba – és megint nem tudta. Következő héten aztán Békéscsaba városa küldött Jenőnek egy kerítést, stílszerűen kolbászból fonva. Ettől kezdve a városom volt a viszonyítási pont akkor is, mikor mondjuk Zalaegerszeget kerestük a térképen. Jenő megígérte, hogy ott lesz a következő kolbászfesztiválon.
-Előfordult máskor is, hogy települések ilyen kreatív módon kapcsolódtak a műsorhoz?
-Ősszel ilyen volt az Itthon vagy!-hétvége, megmozdult valami az országban, de akár ez a békéscsabai példa is elindíthat hasonló lavinát.
-A házigazdai szerepkör csak egy szelete az életének, például most új darabot próbál a Madách Színházban.
-Igen, meglehetősen sűrű időszakom van. Teljes gőzzel próbáljuk a Tanulmány a nőkről című darabot, ami egy hatvanas években forgatott, rendkívül szellemes magyar film színpadi adaptációja, tele jobbnáljobb táncdalfesztiválos slágerrel. Áprilisban fogjuk bemutatni, igazi szórakoztató darab lesz, amelynek a középpontjában örökzöld téma: a nők megfejthetetlensége áll.
-Amikor szabadidejében színházba megy, átlagos nézővé válik, vagy kizárólag szakmai szemmel tudja nézni az előadást?
-Rossz színházat nézni szakmabelinek is épp olyan nehéz, mint bárki másnak. Ha jó előadást látok, én is egyszerű néző leszek, ami igazán kellemes dolog, de a legnagyszerűbb, ha olyan zseniálisat látok, amikor már ismét nem nézőként, hanem szakmabeliként leszek jelen: csak figyelek és próbálok tanulni.
M. Zs.


Frissítve ( 2014.02.23. )
 
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.16.
Már a döntőhöz közeledik a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatója. A Dal két műsorvezetőjével, Novodomszky Évával és Gundel Takács Gáborral beszélgettünk.
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor
-Szeretnek énekelni, muzsikálni?

Novodomszky Éva: Bár nincs különösebben jó hangom, de szeretek a gyerekeimmel énekelni, a zene pedig mindenütt körülvesz: autóban ülve, A Dalban, de még a Család-barátban is. Annak idején tanultam furulyázni, a fiam pedig hegedül, igyekszem megértő közönségként hallgatni őt.
Gundel Takács Gábor: Zenei általánosba jártam, ének tagozatos osztályba. Zongorázni is tanultam, manapság is le-leülök a hangszer mellé. Gyűjtöm a kottákat, ha majd egyszer több időm lesz, legyen mihez nyúlnom. A zene része az életünknek, a gyerekeink is mindhárman tanultak hangszeren játszani. Az éneklést viszont inkább a fürdőszobára és az autóra korlátozom, ott viszont magabiztosan dalolok!
-Esetleg van saját szerzeményű daluk?
N. É.: Na, az azért nincs!
G. T. G.: Zenét tanulva ezen is túlestem, de ezek a dalok megmaradtak az íróasztalfióknak.
-Az eddigi eurovíziós dalválogatók során melyik dal maradt meg legjobban önökben?
N. É.: Nehéz erre válaszolni, mert változik bennem egy-egy dal megítélése. Van, ami elsőre nagyon tetszik, aztán valahogy elillan belőlem, másokkal épp fordítva alakul. Képlékeny dolog ez, s egyébként is igyekszem pártatlan maradni.
G. T. G.: Két éve Fábián Juli dala nagyon megfogott, azóta is rajongója vagyok. Egyszer el kellene jutnia az Eurovízióra, mert igazán egyedi hangja van, Európában is kuriózum lehetne.
-Jó rálátásuk van a kortárs magyar könnyűzenére. Milyen ez a közeg?
N. É.: Örülök, hogy beleláthatok ebbe a világba, mert a barátnőim mindig azzal cukkoltak, hogy leragadtam azoknál a kedvenceimnél, akiket huszonévesen szerettem. Volt is ebben valami. Most viszont tálcán kapom az újdonságokat, s ezzel tízéves nagyfiamnak is igazi partnere vagyok.
G. T. G.: Nagyon sok fiatal mozdul el a könnyűzenei pálya irányába, az idei jelentkezők magas száma is ezt mutatja. Ugyanakkor nincs könnyű dolguk, mert nagy a verseny ezen a piacon.
-Mennyire feszültek egy-egy „dalos” szombaton?
N. É.: Nem vagyok igazán feszült, mert sok próba előz meg egy-egy adást, pontosan tudjuk, mi után mi következik. Alaposan előkészített élő adás ez. Mivel pedig egész nap zene szól a stúdióban, estére táncos hangulatba kerülök. Felpörget, utána idő kell, hogy visszazökkenjek a normál kerékvágásba.
G. T. G.: Egy számomra kedves műfajról van szó, de azért egy bő kétórás televíziós műsort levezetni mindig nagy feladat. A Dal sok embert megmozgató, műszakilag, szerkesztésileg is igen komplex műsor, óhatatlan, hogy kialakul adás előtt egyfajta „üzemi hőmérséklet”, nagyobb fordulatszám. De ez kell is a megfelelő koncentráltsághoz.
-A kettősük jól összeszokott páros. Ennyi élő adást közösen átélni milyen köteléket jelent?
N. É.: A Dalból ez a második közös szériánk, de már több műsorban dolgoztunk együtt. Bízunk egymásban. Szeretem Gábor humorát, szívesen reagálok is arra, élvezem az improvizációt. Ugyan magánemberként nem járunk össze, de tudunk egymásról. Ő például jókat mulat az én „szőkenős” kalandjaimon.
G. T. G.: A műsorvezetés közben nagyon kell figyelnünk egymásra, meg kellett tanuljuk a másik reakcióit. Évivel jól összecsiszolódtunk, ami talán a műsoron is meglátszik, a „kötelező” feladatok mellett a tortára tudunk egy kis habot és extra meggyet tenni, mert működik közöttünk a metakommunikáció.
-Milyen emlékezetes baki maradt meg az eddigi műsorvezetésekből?
N. É.: Egyszer elromlott egy ledfal.
G. T. G.: No igen, az egyik forduló eredményhirdetésénél esett meg, hogy az a kivetítő, amiről le kellett volna Évinek olvasnia a pontszámokat, egyszer csak elsötétedett. Volt még egy távoli tábla, amit viszont nemigen látott. Végül sikerült valahogy lesúgnom neki, amit kellett, nem lett botrány, de máig előttem van, ahogy Évi szeme kikerekedik, és húzza az időt.
M. Zs.
szombat, M1 20.20

Frissítve ( 2014.02.23. )
 
Abbie Cornish Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.09.
Februárban igazi nagy ívű drámával folytatódik a Discovery Channel arany-szezonja. A csatorna bemutatja első fikciós sorozatát, a valós történelmi alapokon nyugvó hatrészes Klondike-ot, mely az amerikai aranyláz történetét meséli el.
Abbie Cornish
Abbie Cornish
A Charlotte Gray könyve alapján készült Klondike című minisorozat az 1896-ban kitört amerikai aranyláz történetét meséli el. Az események a nyüzsgő kanadai Dawson Cityben és a klondike-i vadonban játszódnak, ahol a főhős, Bill Haskell sorsán keresztül élhetjük át az arany utáni hajszát.
Bill, a legjobb barátjával, Byronnal New Yorkból indul északra a kaland és a meggazdagodás reményében. Hamar magával ragadja őket az aranyláz, és a cél érdekében mindenüket kockára teszik. Bill gyorsan ráébred: Klondike-ban csak kevesen találják meg a gazdagságot, és a tél beálltával még elkeseredettebbé válik a küzdelem. A túléléshez le kell győznie saját magát, elszánt ellenfeleit és a vadont. Az őslakosok, a kapzsi üzletemberek, a csábító szajhák és a kitartó bányászok élete összefonódik – akár a fagyos föld alatt megbújó aranytelérek. A sorozatban Jack London alakja is feltűnik, aki a klondike-i aranylázról számos regényt írt, és aranyásóként maga is szerencsét próbált.
Az első, aranyról szóló hírek 1896 augusztusában röppentek fel, amikor George Carmack, a felesége, Kate és annak testvére, Skookum Jim hatalmas aranylelőhelyet fedezett fel. A hír gyorsan terjedt, hamarosan az egész területet elfoglalták a bányászok. 1897-ben sok millió dollárt érő aranyrakománnyal megtömött hajók kötöttek ki San Franciscóban és Seattle-ben. A térképeket elkapkodták, a klondike-i bányaipar pedig fellendült. Elkezdődött a klasszikusan vett aranyláz.
Több mint százezren indultak el északra. Az elképzelhetetlen gazdagság reményében viszontagságos, megannyi kihívást rejtő utat vállaltak, de közülük csak kevesen találták meg számításaikat. A területen élő indián törzs tagjai pontosan tudták, hol rejt sok aranyat a föld, de az ide érkező fehérek csak legyintettek rájuk.
A vidéket az alaszkai Dyea kikötőjéből indulva a Chilkoot-hágón keresztül vagy Skagwayből a White-hágón át kellett az aranyásóknak megközelíteniük. Mindkét út rendkívüli veszélyeket rejtett. Előbbit az állatok számára járhatatlanul meredek szakaszok nehezítették – nyolcszáz méterére háromszáz méteres szintkülönbség jutott –, az utóbbin pedig mindennaposak voltak a nagyobb balesetek. A White-hágón a lavinák rengeteg utazó és több ezer állat vesztét okozták – ezért Halott Lovak Ösvényének is nevezték. A zord éghajlat miatt az aranyásóknak egy egész évre való készletet kellett magukkal vinniük – akár másfél tonnányi felszerelésre is szükség volt a túlélésre –, enélkül be sem tehették a lábukat Dawson Citybe. Feljegyzések szerint viszont még így is félmillió dollárnyi aranyat termeltek ki naponta. Négy éven át keltek útra férfiak és nők, hogy megtalálják szerencséjüket vagy végzetüket. A végeredmény hétmilliárd dollárnyi arany – rengeteg vér, veríték és halál árán.
A becsvágyról, a szenvedélyről, a kapzsiságról és a megváltásról szóló mesét neves stáb vitte vászonra. A sorozat executive producere Ridley Scott, a rendező Simon Cellan Jones. Bill Haskell szerepében a Trónok harcából jól ismert Richard Maddent láthatjuk, Byron Epsteint az Egy fiúról című filmben debütált Augustus Prew formálja meg, a kemény alaszkai üzletasszony, Belinda Mulrooney megszemélyesítője pedig Abbie Cornish – ő a Csúcshatás című filmből lehet ismerős, de az új Robotzsaruban is játszik majd. A fiatal színészek mellett két hatalmas név is szerepel a stáblistán: a kétes ingatlanügyletekben utazó „Gróf” szerepében Tim Rothot láthatjuk, az aranyásók lelki üdvéért aggódó Judge atyát pedig az íróként is sikeres Sam Shepard alakítja. Van magyar vonatkozása is a sorozatnak: A Gyűrűk Urában és a Mennyei királyságban is feltűnt magyar származású Marton Csokas játssza a Yukon-vidék mountie-jainak vezetőjét.
(X)
csütörtök, Discovery Channel 22.00 Klondike

 
Mohay Bence Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.02.
Akik kedvelik a látványos téli sportágakat, hamarosan élvezhetik a XXII. Téli Olimpiai Játékok közvetítéseit az oroszországi Szocsiból. A február 6-tól 23-ig tartó versengés helyszíni tudósítójával, Mohay Bencével beszélgettünk.
Mohay Bence
Mohay Bence
- Szereti a telet?
- Bevallom, inkább a meleget szeretem, bár mióta két éve az ifjúsági téli olimpián jártam Innsbruckban, felfedeztem az igazi, hegyi tél szépségeit. De városban nem örülök a havazásnak.
- Űz valamilyen téli sportot?
- A síelések kimaradtak az életemből, utoljára háromévesen volt a lábamon síléc. Viszont szánkózni nagyon szeretek, ha leesik a hó, a barátaimmal megyünk a Normafához vagy a Tabánba hülyéskedni. És korcsolyázni is megtanultunk az általános iskolában, azt is szeretem.
- Mennyire érdeklik a magyar nézőket a téli sportok?
- A magyarok általában véve sportszeretőek, és ha megértenek egy sportágat, azért nagyon tudnak lelkesedni. Ha van magyar érdekelt egy versenyben, szívesebben ülünk képernyők elé, de sokszor meglepő helyekről, emberektől jönnek visszajelzések, hogy milyen jó volt az alpesi világkupa, vagy mekkorát ugrott a síugró világkupán egy versenyző. A téli olimpia pedig kifejezetten nézett a többi téli sportversenyhez képest is, van rá igény.
- Tizenöt sportágban versenyeznek majd, néhánynak a neve idegenül hangzik. Mi például a szkeleton vagy a curling?
- A szkeletonnál egy csőben csúsznak a versenyzők, hasonlít a bobhoz és a szánkóhoz, csak itt fejjel előre, hason fekve irányítják a sporteszközüket. Igen látványos! A curling első ránézésre mókás sportág, valaki meglök egy csúszókorongot, a többi játékos pedig söprögeti a jeget, hogy könnyebben csússzon a céltábla irányába. Tíz éve láttam először ilyen közvetítést, ott is maradtam a képernyő előtt!
- A napi híreket olvasva, úgy tűnhet, hogy veszélyes sportokról van szó.
- Valóban extrémebb sportokról van szó, mint egy nyári olimpián. Nemrég egy háromszoros olimpiai bajnok síugró esett hatalmasat, ezeknél a sportoknál egy hiba is végzetes lehet. Fontos az orvosi jelenlét a pályák mellett, de talán még lényegesebb a megelőzés. A szánkópályát Szocsiban úgy alakítják ki, hogy ne legyen annyira gyors és veszélyes, mint amilyen Vancouverben volt, ahol az edzések alatt meg is halt egy versenyző. Reméljük ezen a versenyen nem lesz baleset!
- Hogyan készül fel egy ilyen nagyszabású eseményre?
- A helyszíni tudósítások során az érdekességekről fogok beszámolni, a kommentátorok pedig itthonról közvetítik a versenyeket. Természetesen minden sportágból felkészülök, hogy a világsztárokkal tudjak interjút készíteni.
Szeretnék minél több érdekes, színes tudósítást hazaküldeni.
- Járt már Oroszországban?
- Még soha, ráadásul oroszul sem beszélek, kíváncsi vagyok, mennyire boldogulok majd angolul. Ministábunk másik tagjára, Majszin György operatőr kollégámra viszont támaszkodhatom, ő beszéli a nyelvet.
- Melyik volt az eddigi legnagyobb magyar siker a téli olimpiákon?
- Legutóbb a Regőczy–Sallay jégtánckettős állt dobogón, ők 1980-ban ezüstérmet szereztek, ennél magasabbra egy magyar sem jutott téli olimpián. Ugyanakkor egy negyedik-ötödik hely rövidpályás gyorskorcsolyában hasonlóan nagy siker egy hazai versenyzőtől, és ilyenben azért volt részünk az elmúlt két alkalommal is. Most egy hasonló pontszerzésre vagy egy 10-12. helyre alpesi síben már nagyon büszkék lehetnénk.
- Idén hány magyar versenyzőnek szurkolhatunk?
- Ami biztos, hogy a rövidpályás gyorskorcsolya-csapatból öt lány és három fiú ott lesz. Velük a tavalyi debreceni világbajnokságon ismerkedtem meg, nagyon szurkolok nekik, akárcsak Miklós Edit alpesi sízőnek, aki korábban román színekben indult már olimpián, de két éve, magyar állampolgárként már bennünket erősít. Rajta kívül még két alpesi sízőnek, sílövő, sífutó és hódeszkaversenyzőinknek is szoríthatunk, és szurkolhatunk a szánkón induló olimpiai bajnok kenus Pulai Imrének is. Érdemes lesz követni a versenyt!
M. Zs.
péntek, M1 16.45 Megnyitó

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 55 - 63 / 325
 
© 2018 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.