Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.16.
Már a döntőhöz közeledik a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatója. A Dal két műsorvezetőjével, Novodomszky Évával és Gundel Takács Gáborral beszélgettünk.
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor
-Szeretnek énekelni, muzsikálni?

Novodomszky Éva: Bár nincs különösebben jó hangom, de szeretek a gyerekeimmel énekelni, a zene pedig mindenütt körülvesz: autóban ülve, A Dalban, de még a Család-barátban is. Annak idején tanultam furulyázni, a fiam pedig hegedül, igyekszem megértő közönségként hallgatni őt.
Gundel Takács Gábor: Zenei általánosba jártam, ének tagozatos osztályba. Zongorázni is tanultam, manapság is le-leülök a hangszer mellé. Gyűjtöm a kottákat, ha majd egyszer több időm lesz, legyen mihez nyúlnom. A zene része az életünknek, a gyerekeink is mindhárman tanultak hangszeren játszani. Az éneklést viszont inkább a fürdőszobára és az autóra korlátozom, ott viszont magabiztosan dalolok!
-Esetleg van saját szerzeményű daluk?
N. É.: Na, az azért nincs!
G. T. G.: Zenét tanulva ezen is túlestem, de ezek a dalok megmaradtak az íróasztalfióknak.
-Az eddigi eurovíziós dalválogatók során melyik dal maradt meg legjobban önökben?
N. É.: Nehéz erre válaszolni, mert változik bennem egy-egy dal megítélése. Van, ami elsőre nagyon tetszik, aztán valahogy elillan belőlem, másokkal épp fordítva alakul. Képlékeny dolog ez, s egyébként is igyekszem pártatlan maradni.
G. T. G.: Két éve Fábián Juli dala nagyon megfogott, azóta is rajongója vagyok. Egyszer el kellene jutnia az Eurovízióra, mert igazán egyedi hangja van, Európában is kuriózum lehetne.
-Jó rálátásuk van a kortárs magyar könnyűzenére. Milyen ez a közeg?
N. É.: Örülök, hogy beleláthatok ebbe a világba, mert a barátnőim mindig azzal cukkoltak, hogy leragadtam azoknál a kedvenceimnél, akiket huszonévesen szerettem. Volt is ebben valami. Most viszont tálcán kapom az újdonságokat, s ezzel tízéves nagyfiamnak is igazi partnere vagyok.
G. T. G.: Nagyon sok fiatal mozdul el a könnyűzenei pálya irányába, az idei jelentkezők magas száma is ezt mutatja. Ugyanakkor nincs könnyű dolguk, mert nagy a verseny ezen a piacon.
-Mennyire feszültek egy-egy „dalos” szombaton?
N. É.: Nem vagyok igazán feszült, mert sok próba előz meg egy-egy adást, pontosan tudjuk, mi után mi következik. Alaposan előkészített élő adás ez. Mivel pedig egész nap zene szól a stúdióban, estére táncos hangulatba kerülök. Felpörget, utána idő kell, hogy visszazökkenjek a normál kerékvágásba.
G. T. G.: Egy számomra kedves műfajról van szó, de azért egy bő kétórás televíziós műsort levezetni mindig nagy feladat. A Dal sok embert megmozgató, műszakilag, szerkesztésileg is igen komplex műsor, óhatatlan, hogy kialakul adás előtt egyfajta „üzemi hőmérséklet”, nagyobb fordulatszám. De ez kell is a megfelelő koncentráltsághoz.
-A kettősük jól összeszokott páros. Ennyi élő adást közösen átélni milyen köteléket jelent?
N. É.: A Dalból ez a második közös szériánk, de már több műsorban dolgoztunk együtt. Bízunk egymásban. Szeretem Gábor humorát, szívesen reagálok is arra, élvezem az improvizációt. Ugyan magánemberként nem járunk össze, de tudunk egymásról. Ő például jókat mulat az én „szőkenős” kalandjaimon.
G. T. G.: A műsorvezetés közben nagyon kell figyelnünk egymásra, meg kellett tanuljuk a másik reakcióit. Évivel jól összecsiszolódtunk, ami talán a műsoron is meglátszik, a „kötelező” feladatok mellett a tortára tudunk egy kis habot és extra meggyet tenni, mert működik közöttünk a metakommunikáció.
-Milyen emlékezetes baki maradt meg az eddigi műsorvezetésekből?
N. É.: Egyszer elromlott egy ledfal.
G. T. G.: No igen, az egyik forduló eredményhirdetésénél esett meg, hogy az a kivetítő, amiről le kellett volna Évinek olvasnia a pontszámokat, egyszer csak elsötétedett. Volt még egy távoli tábla, amit viszont nemigen látott. Végül sikerült valahogy lesúgnom neki, amit kellett, nem lett botrány, de máig előttem van, ahogy Évi szeme kikerekedik, és húzza az időt.
M. Zs.
szombat, M1 20.20

Frissítve ( 2014.02.23. )
 
Abbie Cornish Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.09.
Februárban igazi nagy ívű drámával folytatódik a Discovery Channel arany-szezonja. A csatorna bemutatja első fikciós sorozatát, a valós történelmi alapokon nyugvó hatrészes Klondike-ot, mely az amerikai aranyláz történetét meséli el.
Abbie Cornish
Abbie Cornish
A Charlotte Gray könyve alapján készült Klondike című minisorozat az 1896-ban kitört amerikai aranyláz történetét meséli el. Az események a nyüzsgő kanadai Dawson Cityben és a klondike-i vadonban játszódnak, ahol a főhős, Bill Haskell sorsán keresztül élhetjük át az arany utáni hajszát.
Bill, a legjobb barátjával, Byronnal New Yorkból indul északra a kaland és a meggazdagodás reményében. Hamar magával ragadja őket az aranyláz, és a cél érdekében mindenüket kockára teszik. Bill gyorsan ráébred: Klondike-ban csak kevesen találják meg a gazdagságot, és a tél beálltával még elkeseredettebbé válik a küzdelem. A túléléshez le kell győznie saját magát, elszánt ellenfeleit és a vadont. Az őslakosok, a kapzsi üzletemberek, a csábító szajhák és a kitartó bányászok élete összefonódik – akár a fagyos föld alatt megbújó aranytelérek. A sorozatban Jack London alakja is feltűnik, aki a klondike-i aranylázról számos regényt írt, és aranyásóként maga is szerencsét próbált.
Az első, aranyról szóló hírek 1896 augusztusában röppentek fel, amikor George Carmack, a felesége, Kate és annak testvére, Skookum Jim hatalmas aranylelőhelyet fedezett fel. A hír gyorsan terjedt, hamarosan az egész területet elfoglalták a bányászok. 1897-ben sok millió dollárt érő aranyrakománnyal megtömött hajók kötöttek ki San Franciscóban és Seattle-ben. A térképeket elkapkodták, a klondike-i bányaipar pedig fellendült. Elkezdődött a klasszikusan vett aranyláz.
Több mint százezren indultak el északra. Az elképzelhetetlen gazdagság reményében viszontagságos, megannyi kihívást rejtő utat vállaltak, de közülük csak kevesen találták meg számításaikat. A területen élő indián törzs tagjai pontosan tudták, hol rejt sok aranyat a föld, de az ide érkező fehérek csak legyintettek rájuk.
A vidéket az alaszkai Dyea kikötőjéből indulva a Chilkoot-hágón keresztül vagy Skagwayből a White-hágón át kellett az aranyásóknak megközelíteniük. Mindkét út rendkívüli veszélyeket rejtett. Előbbit az állatok számára járhatatlanul meredek szakaszok nehezítették – nyolcszáz méterére háromszáz méteres szintkülönbség jutott –, az utóbbin pedig mindennaposak voltak a nagyobb balesetek. A White-hágón a lavinák rengeteg utazó és több ezer állat vesztét okozták – ezért Halott Lovak Ösvényének is nevezték. A zord éghajlat miatt az aranyásóknak egy egész évre való készletet kellett magukkal vinniük – akár másfél tonnányi felszerelésre is szükség volt a túlélésre –, enélkül be sem tehették a lábukat Dawson Citybe. Feljegyzések szerint viszont még így is félmillió dollárnyi aranyat termeltek ki naponta. Négy éven át keltek útra férfiak és nők, hogy megtalálják szerencséjüket vagy végzetüket. A végeredmény hétmilliárd dollárnyi arany – rengeteg vér, veríték és halál árán.
A becsvágyról, a szenvedélyről, a kapzsiságról és a megváltásról szóló mesét neves stáb vitte vászonra. A sorozat executive producere Ridley Scott, a rendező Simon Cellan Jones. Bill Haskell szerepében a Trónok harcából jól ismert Richard Maddent láthatjuk, Byron Epsteint az Egy fiúról című filmben debütált Augustus Prew formálja meg, a kemény alaszkai üzletasszony, Belinda Mulrooney megszemélyesítője pedig Abbie Cornish – ő a Csúcshatás című filmből lehet ismerős, de az új Robotzsaruban is játszik majd. A fiatal színészek mellett két hatalmas név is szerepel a stáblistán: a kétes ingatlanügyletekben utazó „Gróf” szerepében Tim Rothot láthatjuk, az aranyásók lelki üdvéért aggódó Judge atyát pedig az íróként is sikeres Sam Shepard alakítja. Van magyar vonatkozása is a sorozatnak: A Gyűrűk Urában és a Mennyei királyságban is feltűnt magyar származású Marton Csokas játssza a Yukon-vidék mountie-jainak vezetőjét.
(X)
csütörtök, Discovery Channel 22.00 Klondike

 
Mohay Bence Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.02.
Akik kedvelik a látványos téli sportágakat, hamarosan élvezhetik a XXII. Téli Olimpiai Játékok közvetítéseit az oroszországi Szocsiból. A február 6-tól 23-ig tartó versengés helyszíni tudósítójával, Mohay Bencével beszélgettünk.
Mohay Bence
Mohay Bence
- Szereti a telet?
- Bevallom, inkább a meleget szeretem, bár mióta két éve az ifjúsági téli olimpián jártam Innsbruckban, felfedeztem az igazi, hegyi tél szépségeit. De városban nem örülök a havazásnak.
- Űz valamilyen téli sportot?
- A síelések kimaradtak az életemből, utoljára háromévesen volt a lábamon síléc. Viszont szánkózni nagyon szeretek, ha leesik a hó, a barátaimmal megyünk a Normafához vagy a Tabánba hülyéskedni. És korcsolyázni is megtanultunk az általános iskolában, azt is szeretem.
- Mennyire érdeklik a magyar nézőket a téli sportok?
- A magyarok általában véve sportszeretőek, és ha megértenek egy sportágat, azért nagyon tudnak lelkesedni. Ha van magyar érdekelt egy versenyben, szívesebben ülünk képernyők elé, de sokszor meglepő helyekről, emberektől jönnek visszajelzések, hogy milyen jó volt az alpesi világkupa, vagy mekkorát ugrott a síugró világkupán egy versenyző. A téli olimpia pedig kifejezetten nézett a többi téli sportversenyhez képest is, van rá igény.
- Tizenöt sportágban versenyeznek majd, néhánynak a neve idegenül hangzik. Mi például a szkeleton vagy a curling?
- A szkeletonnál egy csőben csúsznak a versenyzők, hasonlít a bobhoz és a szánkóhoz, csak itt fejjel előre, hason fekve irányítják a sporteszközüket. Igen látványos! A curling első ránézésre mókás sportág, valaki meglök egy csúszókorongot, a többi játékos pedig söprögeti a jeget, hogy könnyebben csússzon a céltábla irányába. Tíz éve láttam először ilyen közvetítést, ott is maradtam a képernyő előtt!
- A napi híreket olvasva, úgy tűnhet, hogy veszélyes sportokról van szó.
- Valóban extrémebb sportokról van szó, mint egy nyári olimpián. Nemrég egy háromszoros olimpiai bajnok síugró esett hatalmasat, ezeknél a sportoknál egy hiba is végzetes lehet. Fontos az orvosi jelenlét a pályák mellett, de talán még lényegesebb a megelőzés. A szánkópályát Szocsiban úgy alakítják ki, hogy ne legyen annyira gyors és veszélyes, mint amilyen Vancouverben volt, ahol az edzések alatt meg is halt egy versenyző. Reméljük ezen a versenyen nem lesz baleset!
- Hogyan készül fel egy ilyen nagyszabású eseményre?
- A helyszíni tudósítások során az érdekességekről fogok beszámolni, a kommentátorok pedig itthonról közvetítik a versenyeket. Természetesen minden sportágból felkészülök, hogy a világsztárokkal tudjak interjút készíteni.
Szeretnék minél több érdekes, színes tudósítást hazaküldeni.
- Járt már Oroszországban?
- Még soha, ráadásul oroszul sem beszélek, kíváncsi vagyok, mennyire boldogulok majd angolul. Ministábunk másik tagjára, Majszin György operatőr kollégámra viszont támaszkodhatom, ő beszéli a nyelvet.
- Melyik volt az eddigi legnagyobb magyar siker a téli olimpiákon?
- Legutóbb a Regőczy–Sallay jégtánckettős állt dobogón, ők 1980-ban ezüstérmet szereztek, ennél magasabbra egy magyar sem jutott téli olimpián. Ugyanakkor egy negyedik-ötödik hely rövidpályás gyorskorcsolyában hasonlóan nagy siker egy hazai versenyzőtől, és ilyenben azért volt részünk az elmúlt két alkalommal is. Most egy hasonló pontszerzésre vagy egy 10-12. helyre alpesi síben már nagyon büszkék lehetnénk.
- Idén hány magyar versenyzőnek szurkolhatunk?
- Ami biztos, hogy a rövidpályás gyorskorcsolya-csapatból öt lány és három fiú ott lesz. Velük a tavalyi debreceni világbajnokságon ismerkedtem meg, nagyon szurkolok nekik, akárcsak Miklós Edit alpesi sízőnek, aki korábban román színekben indult már olimpián, de két éve, magyar állampolgárként már bennünket erősít. Rajta kívül még két alpesi sízőnek, sílövő, sífutó és hódeszkaversenyzőinknek is szoríthatunk, és szurkolhatunk a szánkón induló olimpiai bajnok kenus Pulai Imrének is. Érdemes lesz követni a versenyt!
M. Zs.
péntek, M1 16.45 Megnyitó

 
Vogyerák Anikó Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.01.26.
Mosolyogva üdvözli a nézőket 5 óra 55 perckor a Ma reggel fiatal háziasszonya. Ha az M1 reggeli műsorával indítjuk napunkat, derűsen ébredhetünk a szürke hétköznapon is. Vogyerák Anikóval beszélgettünk.
Vogyerák Anikó
Vogyerák Anikó
– Karácsonykor jutott ideje egy kis kikapcsolódásra, a hírek elemzésén kívül esetleg filmekbe is belenézni?
– Minden karácsonykor megnézem a Sissit, a legkedvesebb filmem. Valaha ez terelgetett a színjátszás felé, és ha nem is lettem színésznő, de talán szerepet játszik ez is abban, hogy a televíziós szakmába kerültem. Kaptam is a barátnőimtől egy kedves születésnapi ajándékot: beöltözhettem Sissinek – frizurával, szép ruhával, természetesen a gödöllői kastélyban.
– Tizenöt éve dolgozik a Magyar Televíziónál, sok mindenben kipróbálhatta magát. Melyik műfaj áll a legközelebb a szívéhez?
– Leghosszabban – tizenkét éven keresztül – híradóztam. Nagyon megszerettem, igazi kreatív munka. Nagy kihívást jelentett: reggelente megkaptuk, hogy miről készítsünk anyagot az esti műsorba, és akár természeti katasztrófáról, akár betörésről volt szó, annak időre el kellett készülnie! Jól érzem magam most is a helyemen, de a híradós riporterkedés felejthetetlen élmény marad!
– Milyen híradós tapasztalatai vannak, mennyire könnyen állunk kötélnek mi, az „utca emberei”, ha kamerával fordulnak hozzánk?
– Érdekes, hogy ma már nehezebben nyílnak meg az emberek, másképp viszonyulnak a televízióhoz, bizalmatlanabbak lettünk. De mindig az a fontos, hogy a riporter felmérje az adott szituációt, és ahhoz igazodva szólítson meg valakit. Amikor például Kolontáron forgattunk a vörösiszap-katasztrófa után, drámai helyzetbe kerültünk, hiszen személyes tragédiákról kellett beszélgetni. Ehhez beleérző képesség, riporteri érzékenység szükséges.
– Az idő rövidségével kellett megküzdenie híradósként és mostanában is. Milyen vezérelv szerint kérdez?
– Elengedhetetlen az alapos felkészülés, most este is a holnapi műsorra készülök. Képben kell lenni minden témában, ami szóba kerül, de talán még ennél is fontosabb, hogy érdekeljen az, amiről beszélgetünk. Élő adásról van szó, számtalan elágazási lehetőséggel, fontos a kíváncsiság, hogy ha más területre kanyarodna a beszélgetés, az is informatív legyen.
– Rengeteg interjúval a háta mögött sem kopik ez az eredendő érdeklődés?
– Nem kophat, mert minden riportalany és helyzet tud új tapasztalatokkal, tanulsággal szolgálni.
– Honnan tájékozódik, hogy mindig naprakész lehessen?
– Bevallom, nem nagyon fér bele a tévénézés az életembe. Alapvetően az internetről, a nagy hírportálokról tájékozódom, folyamatosan figyelem az eseményeket.
– Mely témák a legkedvesebbek önnek?
– Ha mindenképpen választani kell, akkor a civil témák. Ha valaki segítségre szorul, és erre fel lehet hívni a figyelmet, az az egyik legfontosabb dolog. Volt például egy beteg kisfiú, akinek a műtétjéhez az egyik közösségi oldalon gyűjtöttek pénzt. Ilyen sorsokat felkarolni, és az eredményét látni a legjobb, ami egy műsorvezetővel történhet.
– Régebben már említette, hogy egy barátnőjével úgy beszélik meg az élet nagy dolgait, hogy közben hajléktalanoknak készítenek meleg ételt.
– Kéthetente, havonta főzünk egy nagy adag ételt, és kivisszük az utcán élőknek. Az elején azt hittük, mindenki örülni fog ennek a gesztusnak, de bizony találkoztunk elutasítással is. Nehéz megfejteni, de nem ez a lényeg. Lehet, hogy csepp a tengerben, de segítség ez is, jó szívvel tesszük.
– Egy reggeli műsorba illik üdén érkezni. Korán kelő típus?
– Egyáltalán nem szeretem a korai kelést, sőt, kifejezetten nagy az alvásigényem. Éjfélnél előbb nemigen fekszem le, de ha adásban vagyok, háromnegyed négykor kelni kell. A háromórás élő adásért érzett felelősség viszont nagyon felpörgeti az embert. Ha megszólal az óra, azonnal kipattanok az ágyból, lezuhanyozom, és már indulok is. Az 5.55-ös beköszönésre teljesen éber vagyok.
– Milyen a Ma reggel csapata?
– Nagyon jó hangulatú szerkesztőség, ami kell is a korai órán! Karácsonyi bulit is tartottunk, sok tánccal, nevetéssel, most pedig tervezünk egy igazi, beöltözős farsangi mulatságot.
M. Zs.
hétköznap, M1 5.55 Ma reggel

Frissítve ( 2014.01.26. )
 
Rúzsa Magdi, Rákay Philip Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.01.19.
Az Eurovíziós Dalverseny előválogatóját, A Dalt január 25-től öt szombaton követhetjük figyelemmel az M1-en. A verseny két zsűritagjával, Rúzsa Magdival és Rákay Philippel, az MTV Zrt. vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
Rúzsa Magdi, Rákay Philip
Rúzsa Magdi, Rákay Philip
– Ön már ült az ítészek között, és képviselte Magyarországot az eurovíziós verseny színpadán. Mi alapján fogja megítélni a dalokat?
Rúzsa Magdi: Nagyon sokat számít az első benyomás, alapvetően az érzéseimre hallgatok, figyelem az apró jeleket. Azt hiszem, zsűritagként sem tudok kibújni a bőrömből, az ösztöneimre hagyatkozom.
– Mennyire lesz szoros a verseny?
R. M.: Nekem már most több olyan kedves dalom van, amelynek kieséséért fájna a szívem. Lehet, hogy négyből négynek is 10 pontot adok. Kénytelenek leszünk nagyon kritikusnak lenni, egy-egy komolyabb hibánál előfordulhat, hogy azoknak is elengedjük a kezét, akikért egyébként harcolnánk.
– Sok teendője mellett mikor tud zenéket hallgatni?
Rákay Philip: Most éjjel-nappal az eurovíziós dalokat nyüstölöm, az szól az autóban munkába jövet-menet, de a komolyzenétől Ákosig sok mindent szívesen hallgatok.
– Az előadók versengéséhez szokott publikum nagy része talán még most is énekesolimpiának tekinti A Dalt. Nem tart ettől?
R. Ph.: A Dal rendkívül összetett megmérettetés. Elsősorban szerzői verseny, de a legzseniálisabb szerzemény sem ér semmit karizmatikus, tehetséges előadó nélkül. Az igazán átütő produkció akkor születik, amikor a tartalom és a forma is tökéletes. Ilyen dalt keresünk, és – ha a nézőink is úgy akarják – meg is találjuk majd.
– A végső szót a közönség mondja majd ki, az ő döntésük tavaly is meglepetést okozott.
R. M.: Mi megpróbálunk a voksunkkal útmutatást adni a közönségnek. Ugyanakkor nekünk is figyelnünk kell a nézőket is, ha nem akarunk fejjel menni a falnak. Előfordulhat, hogy nekem is nyitottabbnak kell lennem, mert adott esetben egy dalt rengetegen szeretnek.
– Nagyon eltérő a nézők és a zsűri ítélete?
R. Ph.: A zene olyan, mint a politika és a foci: mindenki ért hozzá. Ebből fakadóan a zsűri sohasem tud úgy dönteni, hogy az mindenkinek tetsszen. Ezzel együtt, úgy tűnik, sokszor találkozik az ízlésünk a nézőkével. Ami egyáltalán nem mindegy, hiszen a legvégén az utolsó szót ők mondják ki, ők döntik el, ki utazzon Koppenhágába. A nézőkkel való kapcsolattartást idén a tavalyi győztes, ByeAlex segíti majd digitális kommentátorként.
– A zsűriben ülve ön a csatornát is képviseli, szívén viseli ezt a műsort e kettős szerepben?
R. Ph.: Maximálisan. Hivatalomnál fogva és zsűritagként látszólag „csupán” hat – igen nézett – show-műsor sikeréért kellene aggódnom, ám ennél jóval többről van szó: a győztes produkciót egész Európa megismerheti majd, és három percen keresztül az lesz a képernyőre írva: Hungary. Nem mindegy, ki és mivel válik hazánk zenei nagykövetévé.
– Rangot jelent már az is, ha valaki a továbbjutó harminc versenyző közé került?
R. M.: Mindenképpen! A Dal nívója és népszerűsége miatt a rádiók tárt karokkal várják a műsorba bejutott produkciókat, itt mindenki nyer, aki továbbjutott. Nagyon erős dalok versengenek, biztos vagyok benne, hogy a közönség is nyerni fog.
– A Dal valóban a magyar könnyűzenei élet legnívósabb eseménye lett?
R. Ph.: Tavaly az egyik legismertebb zenei producer meghatottan azzal lépett oda hozzám: nem tudja szavakba önteni, mi mindent indított el, mennyi pozitívumot hozott a magyar zenei szakmában A Dal. Missziónk, hogy ráirányítsuk a figyelmet a tehetséges magyar szerzőkre és előadókra, ők pedig évről évre egyre színvonalasabb produkciókkal rukkolnak elő.
– Miben bízzon a hazai győztes Koppenhágában?
R. Ph.: Kizárólag saját magában, a tehetségében, és abban, hogy egy ország áll mögötte, ami komoly teher, de hatalmas erő is. Ha vállalható, minőségi három perccel lépünk a százmilliós nézőtábor elé, nem lesz okunk szégyenkezésre.
– A zsűri tagjai közt várhatóak markáns nézetkülönbségek?
R. Ph.: Az eddigi tapasztalatok alapján előfordult, hogy hosszasan vitatkoztunk egy dalon vagy épp az előadóján, s néha „ölre mentünk” fontosnak látszó részletkérdéseken. Aztán a végére kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk. Idén is ezt a képletet jósolom.
M. Zs.
szombat, M1 20.20 A Dal

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 55 - 63 / 323
 
© 2017 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.