Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
Ghymes együttes Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.29.
A harmincéves Ghymes együttes január 4-i, a budapesti Arénában tartandó jubileumi koncertje bevételének egy részét a fellépők az Istenadta Tehetség Alapítvány javára ajánlották fel. Szarka Tamás alapító taggal beszélgettünk.
Ghymes együttes
Ghymes együttes
– Egy karácsonyi koncertsorozat után adják a nagy jubileumi koncertet. Hogy lehet bírni ezt a fizikai, szellemi terhelést?
– Valóban, a decemberünk meglehetősen feszesen alakult, no, de ezt magunk akartuk így. A 28-i karácsonyi koncertünket kemény próbák előzték meg, aztán jött a Fábry Show. Egy hetünk mégis maradt december végén, amikor szusszanhattunk egyet, aztán az év első napjaiban már próbálunk a 4-i koncertünkre.
– Más egy ilyen hatalmas térben játszani, mint kisebb helyeken?
– Amikor először léptünk fel az Arénában, volt bennünk egy kis drukk, most, hogy negyedik alkalommal megyünk, ez már nem okoz gondot. Tavaly október 23-án a Kossuth téren négyszázezer ember előtt játszot-
tunk, azt is megoldottuk. Persze, miután óriási térről van szó, az ember másképp játszik, messzebbre kell, hogy énekeljen, hiszen be kell fogni a tőlünk száz méterre ülő vagy álló embereket is.
– Kikkel találkozhatunk vendégként január 4-én?
– Azért is más lesz ez a koncert, mint a többi, mert nagyon sokan leszünk a színpadon, igazi nagy volumenű produkciót láthat a közönség. Kiváló vendégeink lesznek, úgy mint az MR Szimfonikusok és a MR Gyermekkórus, valamint a Nemzeti Színház színészei közül is velünk tartanak ketten vagy hárman. Száz-százhúszan leszünk a színpadon, ezt átfogni a karmestereknek, a zenekarnak nem lesz egyszerű, de ez sem az első alkalom számunkra. 2001 óta játszunk szimfonikusokkal, nekem ez a hangzás mindig is egy hihetetlenül izgalmas világ volt, szeretem nagyon!
– A koncert jótékonysági célt is hordoz, miért éppen az Istenadta tehetségeket támogatják?
– Az alapítványt Mádl Dalma aszszony hozta létre 2005-ben. Harminc éve mi is nagyon messziről, az országhatárról túlról, Szlovákiából indultunk útnak. Ott élünk a mai napig. Az, hogy idáig juthattunk, egyáltalán nem volt könnyű! Magyarok lévén szerettük volna, ha magyar testvéreink is értik, szeretik azt, amit zenélünk. Meg kellett hódítanunk Budapestet, Magyarországot. Talán elmondhatjuk, hogy ez sikerült is, de kellett hozzá húsz-harminc év. Azok a csodálatos emberek, csodálatos tehetségek, akikre mindannyiunknak szüksége van, ma is megszületnek, csak éppen sokan közülük „nem jó helyre”. Hogy a távolság vagy a szociális helyzetük miatt, az szinte mindegy, lényeg, hogy segítsünk nekik abban, hogy ne tizenöt-húsz évet harcoljanak, hanem mondjuk „csak” ötöt, s közben nehogy elvesszenek vagy föladják.
– A három évtizedes aktív zenei formációk nem túl gyakoriak. Mi a frissességük, megújuló képességük titka?
– Nem tudok erre jobb választ, mint azt, hogy az energia. Azt mondja a mi közönségünk, hogy sok energiát kap tőlünk. Ez fordítva is igaz. Ahogy a régi hirdetés mondja: „angol órát adok-veszek”, a mi esetünkben ez úgy módosul, hogy „energiát adunk-veszünk”.
– Közel húsz önálló album, verseskötetek, musicalek – egyre szélesedő művészeti portfólió, és egyre magasabb művészi színvonal, amit a Magyar Örökség kitüntető cím és a Kossuth-díj is jelez. Milyen tervei vannak a következő harminc évre?
– Tervek mindig vannak, én a színház felé fordultam, mert nagyon szeretem, ráadásul ez nem is egy viszonzatlan szerelem. Az írás számomra egy akkora út, amit úgysem fogok tudni bejárni, a zenei színház pedig a másik nagy feladat. Megvan a következő harminc évre való tennivaló bőven.
– Ha kívánhatna valamit 2014-re, mi lenne az?
– Kívántam én egy versemben, ami a koncerten is elhangzik, itt is ezt mondanám: „Óesztendő így vált vénné, / háza, kertje csatatér / Ha még bízni lát az új év / – s anélkül meg mit is ér – / megint mindent megígér.”
M. Zs.

Frissítve ( 2014.01.05. )
 
Szöllősi Györgyi Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.22.
Az M1 népszerű híradósa osztotta meg velünk karácsonyi készülődésének titkait. Szöllősi Györgyivel beszélgettünk a munkahelyi és az otthoni teendőkről a közelgő ünnep kapcsán.
Szöllősi Györgyi
Szöllősi Györgyi
– Az ünnepek előtti időszak bővelkedik tennivalóban. Van módja készülődni a karácsonyra?
– A november vége, december eleje mindig nagyon sűrű időszak a munkámban, ilyenkor nincs igazán idő készülni. A Híradó pedig szenteste és karácsonykor is van, ezért ugyanannyit dolgozom, mint máskor. Inkább arra figyelek, hogy a karácsony előtti utolsó két hétben már ne vállaljak pluszmunkákat. Ilyenkor nagyon sok egyéb rendezvényt tartanak, szerencsére sok jótékonyságit is, amelyeken szívesen részt veszek, de a karácsony előtti két hét csak a családé. A két ünnep közt annyiban könnyebb a helyzetünk, hogy a fél nyolcas híradót nem követi majd a késő esti, így korábban végzünk. A készülődést egyébként már ősszel elkezdem, kigondolom, hogy ki minek örülne a családban, és azt még a nagy ünnepi bevásárlási láz előtt be is szer-
zem.
– Tapasztalatai szerint az adventi időszakban szelídülnek a hírek?
– Szerencsére, igen. Ilyenkor kicsit jobban figyelünk egymásra, a nagy szeretetszolgálatok, alapítványok működésében pedig kiemelt időszak a karácsonyt megelőző néhány hét. Mindenki fogékonyabb az adakozásra, bár nagyon jó lenne, ha ez az egész éven át tartana. A híradó is sokszor foglalkozik ezekkel a karitatív akciókkal, az ünnepnapok pedig sosem a politikáról, kormány és ellenzék ütközéseiről szólnak, ilyenkor néhány napra mindenki elcsendesül, az ünnepre figyel. Abban reménykedem, hogy nem lesz olyan rendkívüli időjárás, ami esetleg felülírja ezt a csendességet.
– A munkájában mindig felkészült, precíz. Családanyaként is ez jellemzi?
– Próbálom leszoktatni magam a „vonalasságról”, ami alapvetően otthon is jellemezne. Jórészt sikerült is, ma már nem érdekel, ha csak két nappal később lesz kiporszívózva a lakás. Ebben talán az is segített, hogy túl vagyunk egy építkezésen, ami megtanított arra, hogy nem lehet mindig mindent egyszerre, gyorsan és tökéletesen megcsinálni. Természetesen karácsonykor az ember erre is jobban odafigyel, szeretnénk, ha nemcsak a lelkünkben, hanem a környezetünkben is rend lenne.
– Mi kerül az ünnepi asztalra?
– Minden évben ugyanaz a menü. Apukám főzi a halászlevet. Ő nagy horgászember, ezért eleve sokszor eszünk halat, karácsonykor pedig az ő utolérhetetlen halászleve az ételsor főszereplője – legalábbis én az övét szeretem a legjobban. Ezenkívül mindig van rántott süllő is, amelynek elkészítése szintén édesapám feladata. Anyuval mi salátákat állítunk össze, a férjem pedig a desszertért felel, ami általában tiramisu szokott lenni. Így a karácsonyunk nem arról szól, hogy a nők reggeltől estig a konyhában forgolódnak, hanem mindenki kiveszi a részét a munkából.
– Kislánya, Jázmin segít a konyhai előkészületekben?
– Szokott szorgoskodni, és nem csak az ünnepek alkalmával. Gyerekként engem is arra neveltek, hogy segítsek otthon, én is igyekszem a kislányunkat bevonni a házimunkába. Éreznie kell, hogy neki is vannak a korához mért feladatai otthon.
– Falun élnek. Hogy készül a település az ünnepre?
– Vasárnaponként közös adventi gyertyagyújtás van a falu központjában, sok koncertet szerveznek a református és katolikus templomban, készülődik, szépítkezik mindenki. Nagyon szeretem a falut eb-
ben a karácsonyváró hangulatban.
– A tágabb család szétszórva él az országban. Hol, milyen körben telik majd az ünnep?
– A szüleim vidékiek, de velünk töltik az ünnepet, ráadásul idén a nagymamám is itt lesz, aki a Mátrában lakik. Apukám mindig aggódik, hogy kibírjuk-e őket egy hétig, holott nekem az a legnagyobb ajándék, hogy végre együtt legyünk. Amikor elmennek, nagyon üres tud lenni a lakás.
– Van valami kedves olvasmány, amit így karácsony tájékán szívesen vesz a kezébe?
– Müller Péter könyveit nagyon szeretem, ilyenkor különösen jó lapozgatni, kicsit végiggondolni, hogy mi végre létezünk, s mi felé rohanunk egész évben.
M. Zs.

 
M3 Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.15.
December 20-án újabb tévécsatornával bővül a közmédia repertoárja. Az induló M3-ról Kálomista Zsuzsannával, az MTVA Archívum és Tartalomkereskedelmi Igazgatóságának igazgatójával beszélgettünk.
M3
M3
Az M3 a magyar televíziózás múltjának kincsestárából tallóz a fiataloknak újdonságokat bemutatva, az idősebbeknek rég látott, kedves arcokat, történeteket felelevenítve.
– 1957. május elsejével indult el a Magyar Televízió rendszeres adása – 56 évvel később önálló csatornán találkozhatnak a nézők az archívum kincseivel. Hogy született az új csatorna ötlete?
– Három éve őrzöm az archívumi tárak kulcsait, és a kezdetektől terveimben szerepelt egy archív tartalmakra épülő televíziós csatorna elindítása. Azt vallom, ha az archívumot hét lakat alatt tartjuk, csak egy raktár, amelyre törvényi kötelezettségünk vigyázni, állagát megóvni, de igazán akkor tudjuk életre kelteni, ha megteremtjük a kapcsolatot a tartalmak és a nézők között.
1997-ig a két közszolgálati csatorna állandó szereplői családtagnak számítottak az otthonokban.
– A mai kínálat tud hasonló érzelmi kötődéseket kialakítani?
– Biztos, hogy nem, és nem is ez a célunk. Azt szeretnénk, hogy ne merüljenek feledésbe a valamikori virtuális családtagok, hogy az emberek ne csak a családi fényképalbumok nézegetésével idézhessék fel a gyerekkorukat, a szülők ne csak szóban tudják elmesélni a gyerekeknek a mai tehetségkutató műsorok közben, hogy régen is volt hasonló, hanem meg is tudják azt újra nézni együtt, immár a következő generációval.
– Kiknek, melyik korosztályhoz szól ez a csatorna? A nosztalgiára épít, vagy az értékeket szeretné leporolni?
– Nem lehet elkülöníteni a kettőt. Elsősorban természetesen azokra a nézőkre építünk, akik nosztalgiával tekintenek vissza gyermek- vagy fiatalkoruk műsoraira, de nagyon fontos az értékek életben tartása is. A fiatalokat megcélozva, az arculati elemekben meglepetésre is készülünk, amiről még nem beszélhetek.
– Melyik időszakból lehet a legtöbb értékes műsort beemelni egy mai műsorfolyamba?
– Minden évtized tartogat rengeteg értékes vagy éppen kevésbé értékes, de számunkra valamiért nagyon kedves, szórakoztató műsort. A problémánk abból adódik, hogy a hatvanas évekből sajnos nagyon sok anyag hiányzik, sokszor élő műsorokat nem is rögzítettek. Ezek pótolhatatlanok.
– Mekkora a rendelkezésre álló anyag?
– Több mint 400000 különböző hordozót őrzünk a raktárakban.
– Milyen adathordozón vannak ezek, és milyen technikai bravúr szükséges ahhoz, hogy megfelelő minőségben legyenek sugározhatóak?
– A legrégebbi anyagok filmszalagokon vannak, később jött a coll szalag, majd az analóg és később a digit Beta kazetták. Ahhoz, hogy a filmeken és collokon lévő műsorokat sugározni tudjuk, restaurálni, majd digitalizálni kell ezeket. Ehhez a folyamathoz költséges berendezések és nagyon speciális szaktudás szükséges. Ugyanakkor a filmen lévő régi műsorok a mai technológiával akár a legmodernebb HD minőségben is élvezhetők. Remélem, hogy ez lesz a következő lépés, mivel meglephetjük a nézőinket.
– Milyen műsorok kerülnek elő a kincsestárból?
– Az egyik legjobban várt műsor a Játék határok nélkül, amit teljes egészében megismételünk. 1993 és 1999 között vett részt Magyarország a versenyben és három alkalommal is győztesként kerültünk ki. Rengeteg filmet, tévéjátékot, színházi közvetítést és szórakoztató kabarét tettünk a kínálatba. Külön kiemelném még az archív sportműsorokat, amelyekből hétvégére válogattunk. Vasárnap délelőtt felcsendül a Halló fiúk, halló lányok és a Zenélő órák szignálja, lesz Cimbora, Családi kör, Leg…leg…leg…, Három kívánság, könnyűzenei koncertek és még sok-sok meglepetés.
– Éjszakánként az MTI hihetetlen gazdag fotóarchívumából láthatunk válogatásokat. Milyen szempontok szerint készülnek ezek, és mekkora képanyag van a fotótárakban?
– Tizennégymillió fotó áll a rendelkezésünkre. A koncepciónk, hogy különböző tematikák mentén válogatunk félórás blokkokba képeket, ezek zenei aláfestéssel váltják majd egymást az éjszaka során.
M. Zs.

 
Gerő Anna, Demény Ferenc, Trömböczky Napsugár Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.08.
Egy éve indult az M2 gyerekcsatorna, máris rangos nemzetközi elismerésben részesült. Ennek apropóján az M2 Hetedhét gyerekhíradójának műsorvezetőivel, Gerő Annával, Trömböczky Napsugárral (Napsi) és Demény Ferenccel (Fefe) beszélgettünk.
Gerő Anna, Demény Ferenc, Trömböczky Napsugár
Gerő Anna, Demény Ferenc, Trömböczky Napsugár
Nemrégiben az EUTELSAT műhold-üzemeltető nemzetközi cég első díját nyerte el a gyermekeknek szánt tematikus csatorna kategóriában az M2. A kitüntető címmel az erőszakmentes, értékes tartalmat sugárzó adót jutalmazták.
– Megengeditek, hogy tegeződjünk?
Anna: Igen, természetesen.
– Eláruljátok, hogy hány évesek vagytok?
Anna: Nyolcadik osztályba járok.
Napsi: Tizenkilenc.
Fefe: Én vagyok kis csapatunk rangidős tagja, húszéves leszek.
– Hogyan lettetek híradósok?
Anna: Tavaly a Padtársat keresünk! című vetélkedőbe jelentkeztem, ahol az MTVA Gyermek- és Ifjúsági Főszerkesztősége a közmédia jövőbeli arcait kereste. Ott ismertek meg és válogattak be májusban az M2 gyerekhíradójába.
Napsi: Egy motivációs e-maillel kezdődött minden, amit az Anna által is említett Padtársat keresünk! vetélkedőben való részvétel kapcsán küldtem. Több fordulón keresztül jutottam be a vetélkedő döntőjébe, amelyet végül sikerült megnyernem. Ezt követően kerültem a gyerekcsatorna híradójához.
Fefe: A tehetségkutatóra nekem egy barátom hívta fel a figyelmemet, aztán a sikeres válogató után Napsugárral együtt eljutottunk a döntőig. Ezután lehetőséget kaptunk, hogy kisebb bejátszókat készíthessünk a Balatoni Nyárba. Innen vezetett az utunk az induló M2 gyerekcsatornához.
– Napsugár, te zalaegerszegi lány vagy, a munka viszont Budapestre szólított.
Napsi: Ez a második évem, hogy a fővárosban élek, tulajdonképp a televíziózás miatt költöztem ide. Magántanulóként fejeztem be a gimnáziumot, érettségi után pedig az ELTE germanisztika szakán folyattam a tanulmányaimat. Ráadásul a terveim között szerepel, hogy elvégezzem a Színművészeti Egyetemet is, ezért sok minden Budapesthez köt.
– Fefe, te idén érettségizel, hogy jut időd a munkára?
Fefe: Valóban, Waldorf gimnáziumba járok, ami ötéves, így csak idén érettségizem. Az életemet kitölti a munka és a tanulás, és közben igyekszem minél többet találkozni a barátaimmal is.
– Honnan kaptok visszajelzéseket a munkátokról?
Napsi: Az igazság az, hogy hat kisebb testvérem van, de oadahaza nincs tévénk, ezért sokáig fogalmuk sem volt, hogy mit csinálok. Azóta persze láttak már, főleg az egyik öcsém nagy kritikusom, aki soha nem mulasztja el megmondani, ha valami furcsa volt, vagy épp nem tetszett neki a frizurám.
Fefe: Sokat foglalkozom gyerekekkel, táboroztatok 6–11 éveseket, úgyhogy bőven van kontrollcsoportom. Aztán van egy kedves unokatestvérem, a nyolcéves Ákos, aki a szívem csücske, ő mindig bátran elmondja, ha valami nem tetszett neki.
– Milyen nézői visszajelzéseket kaptok?
Fefe: Fú, nagyon sok e-mail érkezik, kritikai jellegűek és bátorítóak egyaránt. Amikor meghirde-
tünk valami izgalmas dolgot – mint például legutóbb, mikor szavakat kértünk a nézőktől egy születő dal szövegéhez –, nos, ilyenkor aztán ömlenek a levelek, az ötletek. Nagyon lelkes a közönségünk, és jó érzés, hogy érkeznek a Felvidékről, Erdélyből is észrevételek!
– Mit kívánnátok a csatorna közelgő első születésnapja alkalmából?
Anna: Csak így tovább! Büszke vagyok, hogy itt dolgozhatok, és jó érzés, hogy a Velencében elnyert elismerésben egy kicsit a mi munkánk is benne van.
Napsi: Azt kívánom, hogy a mi kis nézőink tartsanak továbbra is velünk, mi nagyon szeretjük őket, legnagyobb élményeim közé tartozik, mikor személyesen is tudunk találkozni velük. Maradjanak továbbra is lelkesek, és szeressenek minket!
Fefe: Nagyon örülök, hogy egy év alatt a nézőinkkel közösen építettünk egy olyan csatornát és egy olyan híradót, ami értéket ad át, és a gyerekek számára is felettébb érdekes. Remélem, hogy a nézőink továbbra is velünk maradnak, és azok, akik ezen a csatornán nőnek fel, egykor majd saját gyerekükkel nézik tovább.
M. Zs.
hétköznap, M2 19.45 Hetedhét gyerekhíradó

 
Jakupcsek Gabriella, Szente Vajk, Csiszár Jenő Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.01.
400 vendég, 40 énekes, sok száz dal és több mint 3000 kérdés. Az M1 vetélkedőshow-ja harmadik éve a tévénézők kedvence. A stúdióban követtük nyomon az egyik felvételt, közben Szente Vajkkal, Jakupcsek Gabriellával és Csiszár Jenővel beszélgettünk.
Jakupcsek Gabriella, Szente Vajk, Csiszár Jenő
Jakupcsek Gabriella, Szente Vajk, Csiszár Jenő
Esős november végi délután, az ablaktörlő ritmusosan jár ide-oda a kocsi szélvédőjén. A részletes útbaigazítást követve érkezünk meg egy városszéli bevásárlóközpont eldugott szegletéhez. Az épület kívülről nem árulja el, hogy odabent kiválóan felszerelt stúdiót rejt. Az adást jelző figyelmeztető lámpa ellenére belépünk a vaskos, hangszigetelt stúdióajtón, ahol a képernyőről ismerős kulissza fogad. A gigászi „Szeretlek” feliratú mézeskalács szívecske, egy impozáns szürkemarha és egy mangalica robusztus alakja, piros muskátlik és megannyi magyar szemnek kedves, ismerős motívum alapozza meg az ízig-vérig honi játék hangulatát.
Lenyűgöző a környezet, s benne érkezésünk idejére a játék tapintható izgalma és önfeledt derűje érződik. Nem csalódunk a műsor állandó szereplőinek öltözékében: az egyik csapatkapitány, Jakupcsek Gabriella egy fiatal magyar divattervező attraktív költeményében pördül-fordul piros játékosai körül, a műsorvezető Szente Vajk szolid eleganciával és soha nem múló vidámságával moderálja a versengést, a zöldek csapatkapitánya, Csiszár Jenő pedig ezúttal is mint az egyik legjobban öltözött tévés személyiség, nemzetközi trendet követ, extravagáns összeállításaiban a vetélkedő sziporkázó jelensége.
Hét álló és egy hosszú karon felülről belógatott kamera (amit valami rejtélyes okból a tévés szakma „Jimmynek” becéz) rögzíti a piros-fehér-zöldre világított tér eseményeit. Alig van leállás, feszes tempóban, szinte hiba nélkül zajlik a felvétel. Profi csapatmunkáról, rutinos együttműködésről árulkodik minden.
A játékra verbuválódott csapatok kezdeti izgalma hamar oldódik, mindenkit önfeledt gyermekké tesz a versengés, akár II. Lajos, Mohácsnál súlyos vereséget szenvedő királyunk születési körülményeiről kell csavarosra hangszerelt történetet visszamondani, akár a civilként pizzériát működtető délolasz Daniele bájos interpretációjában kell(ene) felismerni Demjén Ferenc Mindig ugyanúgy című dalát. (Daniele a forgatás szünetében egyébként elárulja, hogy nemcsak a pizzát szereti, de rajong a magyar konyha egyik alapétkéért, a rakott krumpliért is.) A küzdelem éles, és a játék nem várt fordulattal, az addig vesztésre álló csapat győzelmével végződik. A jutalmul kapott több bevásárlókosárnyi édes finomságból – ahogy a játék öröméből is – mindenkinek jut: távozóban még látom, ahogy a portás is jóízűen falatozik.
A felvétel után Szente Vajkot kérdezem, hogy elfáradt-e az elmúlt másfél órában. „A műsor elképesztő sebességű, nem veszünk újra dolgokat, itt minden egyszer születik. Azt szokták gondolni, hogy ez a tempó nagyon fárasztó, de belülről megélve valójában egyáltalán nem az! Ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor kisgyerekek elkezdenek játszani és közben észre sem veszik, hogy elrepül az idő, és a délután estébe sötétül” – válaszolja, és tényleg nem tűnik fáradtnak.
Az öltözőnél sikerül elcsípni a két csapatkapitányt is, aki a megszokott játékos, csipkelődős hangulatban értékeli az adást. Jakupcsek Gabriella elmeséli, hogy mit is jelent neki ez a műsor: „Ilyenkor tényleg pillanatok alatt lehullik minden felnőttség, és olyan önfeledten tudunk örülni, mint gyerekként. Dramaturgiailag képtelenség lenne megírni olyan fordulatokat, olyan érzelmi váltásokat, amelyeket ebben a játékban a véletlen produkál. Vérre menő csaták ezek, amelyekben mi, pirosak profik vagyunk!” S hogy mit szól mindehhez Csiszár Jenő? „Az én kedves partnerem szerint a véletlen alakítja ki az eredményt. Nos, ha Gabiék győznek, az sem a szerencsének, sokkalta inkább egy-egy jóindulatú hordópörgetésemnek köszönhető, a zöldek nagyvonalú gesztusa a pirosak győzelmét hozó este.”
Ezek után ember legyen a talpán, aki eldönti, melyik csapat a jobb – meg kell nézni, és döntsön ki-ki ízlése szerint! Nem fognak csalódni!
M. Zs.
vasárnap, M1 20.20
Magyarország, szeretlek!

Frissítve ( 2013.12.01. )
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 64 - 72 / 325
 
© 2018 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.