Kezdőlap arrow Címlapsztori arrow Viccen kívül
Viccen kívül Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2015.11.08.
A Rádiókabaré a magyar humor valódi fellegvára. A Kossuth Rádióban minden második szombaton jelentkező szórakoztató műsorban legkiválóbb humoristáink, legnevesebb színészeink és stand-up kiválóságaink szórakoztatják a hallgatókat és a felvétel helyszínére látogatókat. A Rádiókabaré egyik oszlopos tagjával, a Karinthy-gyűrűs humoristával, Aradi Tiborral beszélgettünk.
Aradi Tibor
Aradi Tibor
-Született nevettető, aki körül már az óvodában is hasukat fogták a gyerekek?
-Az ovira nem emlékszem, de az iskolában már valóban mókamester voltam, szerettem bolondozni. Így volt ez a katonaságnál is, aztán egyszer csak a színpadon találtam magam.
-Mit ír a névjegykártyájára, mi a szakmája?
-Volt, hogy ezzel is viccelődtem, de rá kellett jöjjek, hogy az emberek nem vevők a névjegykártyán szereplő poénokra, így egyszerűen humoristaként definiálom magamat. A szakmában sokan színésznek tartanak, de miután nem végeztem hivatalos színiiskolát, ezzel a titulussal nem élek.
-Műfajilag hogy határozható meg, amit csinál?
-Nem vagyok stand-upos, a hagyományos humorista irányzat felől érkeztem, ezt a nyelvet beszélem. Szerencsére van erre igény ma is, sőt a fiatalok kifejezetten kedvelik azt, amit csinálunk.
-Hogy érzi, mennyire változott az elmúlt évek során a humor?
-A rendszerváltást követő években jelentősen leegyszerűsödött, ami a kereskedelmi média valóságshow „kultúrájának” sajnálatos lenyomata. A szofisztikált pesti viccből mára facebookos képmegosztások lettek, egy-egy szóval, szóviccel kommentálva. Azt érzékelem, hogy az agyunk bizony ellustult. Nekem is változtatnom kellett a poénokon, a történelmi, irodalmi áthallások a közönség egy részénél bizony ma már nem ülnek.
-Az ön életében mit jelent a Rádiókabaré?
-Először is én még emlékszem arra, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején hétfőnként kiürül az utca. Senki nem akarta kihagyni a Rádiókabarét, ami a hétfői televíziós adásszünet napján ment. Patinás műsor ez, ami képes volt mindig megújulni, s ma is nagy érdeklődésre tart számot. Fontos állomása az életemnek, hogy a műsorhoz kerültem, s csúcstartó is vagyok, mert nyolc éve nem volt olyan adás, amelyben ne szerepeltem volna. Igazi szerelem ez!
-Milyen egy nyilvános felvétel hangulata?
-Remek! Nekünk, fellépőknek nagy segítség, hogy nem kell szöveget tanulnunk, hiszen a rádiófelvétel miatt itt különösen fontos, hogy flottul menjen minden megszólalás. Ez biztonságot ad, furcsa módon, a kezünkben egy papírt tartva még rögtönözni is könnyebb: élünk is vele Varga Ferenc Józsi barátommal! A helyszínen persze sokkal több dolog hangzik el, mint ami aztán adásba kerül, a közönség teljes értékű előadást élvezhet: a gesztikuláció, a mimika nagyon sokat tesz hozzá ahhoz, ami a rádióban hallható. Érdemes egyszer eljönni a Stefánia Kultúrpalotába és megnézni bennünket élőben is!
-Hogy áll össze egy Rádiókabaré-adás?
-A szerkesztő látja át az egész adást, ennek fényében „rendel” jelenetet, aztán persze sokszor teljesen másról írunk, s bevallom, olykor csak az adás előtti nap készül el egy-egy jelenet.
-Miként lett a Rádiókabaré legjobb „színésznője”?
-A hallgatók valamiért szeretik, ha a nőket egy gátlástalan férfi alakítja, márpedig én nem vagyok szívbajos a színpadon, de például az infantilis kisgyerek figura is hozzám nőtt. Jól érzem magam ezekben a szerepekben, ez lehet a titka.
-Nagyszerű elődök után vehette át idén nyáron a Rádiókabaré kiválóságainak járó Karinthy-gyűrűt.
-Nehéz dolog egy díjról díjazottként beszélni! Ez az elismerés egyfelől legalizálta a mögöttem álló huszonöt évet, másfelől komoly felelősséget ruházott rám. Humorista bárki lehet, de Karinthy-gyűrűsként már nem mindegy, mit írok, mit vállalok el, mindig a minőséget kell képviselni.
-Van egy különös hobbija: repülőgépeket fényképez felszállás közben. Honnan ez a szenvedély?
-Valóban, „spotter” vagyok, így hívják ezt a különös foglalatosságot. Azzal kezdődött minden, hogy észrevettem, mennyire szeretek repülőtereken lenni. Nem repülni, mert attól rettegek, csak vinni-hozni másokat és nézni a le- és felszálló gépeket. Igazi meditáció ez számomra, vadászpilóta lehettem előző életemben és lelőttek – csak ezzel magyarázható a különös félelem és vonzalom. Ez is egy szenvedély, akárcsak a Rádiókabaré!
 
< Előző   Következő >
 
© 2017 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.